CSALÁD vagy SZERÁD?

„Édesapám azon tűnődött, milyen furcsa, hogy szinte minden olyan szó, ami „csal“-lal kezdődik, az mind valamilyen negatív jelentés-tartalommal bír, pl. csal, csalás, csalódás, csalogat, kivéve azt, hogy család. Mikor szóval teremtünk, általában egyáltalán nem is figyeljük azt, hogy milyen szó-gyökből táplálkozik a kimondott szó magva. Mert amiből bármi élő ered, olyanná is tekeredik az. Így a kimondott szó is.
Jelen korunkra a családok jelentős része szétment. Mostanra a nagyszülők már nem szerves részei a családnak, sőt az egyedül gyermekét nevelő szülő is megszokott, elfogadott jelenség. Csalatkoznak egymásban a párok. Ez így nem természetes, mert ha kicsiben nincs egység és szeretet az együtt élő emberekben, nagyban sem lesz így. A magyarban a „csal”, és az „ád“ jelentéstartalommal bíró szavak. A „csal“ jelentése közismert, az „ád“ meg adást, áldást jelent. Aki egy kicsit is járatos a szó-varázslásban, annak nyilvánvaló a következmény. Tehát a mostani helyzet teremtéseink eredménye.
Már dédszüleink is úgy érezték, hogy valamikor nem így hívták, jelölték a szerelemben együtt élő párokat. Hasonlóra van jó pár példa: az a szó, hogy „szent“, a kereszténységgel került bé hozzánk, előtte a „szín“ szót használtuk, melynek jelentése: fényes, tiszta. Színarany, színigaz szavainkban ma is él ez. Egy másik példa: a „vallás“ szót őseink jellemzően Kr.u.1000 után használták, helyette azt a szót alkalmazták, hogy „tartás“. Tehát tartásunk volt nékünk mindaddig, amíg a vallás be nem jött hazánkba. Így hát a „család” szó helyett megalkottak, vagy inkább ráéreztek egy másikra, a Szerádra, ami mögé érzéseket, képeket tettek. Szavakban így cseng ez: tudatos, szerető Emberpár, boldog gyermekekkel.”