Bemutatkozás

Kátai Piroska, szabad szellemiségű pedagógus, az örökké kíváncsi gyermek. :-)

Capturefile: F:FOTOPentaxTemp_RAWlightchild1.PEF CaptureSN: --.000000 Software: Capture One PRO for Windows

Lightchild

A MÚLT…

Egy Tisza-parti kis faluban nőttem fel, egyszerű de paradicsomi környezetben, mégis – vagy talán pont ezért – mindig a városi élet vonzott jobban, a sok ember, a nyüzsgés. Hamarosan rájöttem, hogy a falusi élet a lehető legjobb kezdet, mert megerősítette a testem a fizikai munka által, a lelkem a közösség által, és a szellemem a természet közelsége miatt. A falusi körülmények és a szüleim pedig megtanítottak megbecsülni a kétkezi munkát és munkást.

Örök kíváncsiságom azonban nem hagyott nyugton, amint lehetett, kimentem külföldre nyelvet tanulni és szerencsét próbálni. Idegen helyeken élve több ezer kilométerre hazámtól bőven megtapasztalhattam a nagyvilágot, és vele együtt a saját határaimat is. Amikor hazajöttem, még több kérdéssel, mint amennyi elutazásomkor volt, elkezdtem a pszichológia és személyiségfejlesztés területén keresgélni. Találtam egy magyar származású hölgyet, Enüdöt, aki Amerikában tanult Louise L. Hay-nél és elszegődtem hozzá asszisztensnek pár évre. Nagyon sokat tanultam tőle és általa az emberi viselkedésről. Louise Hay tanfolyamai a pozitív életszemléletre és az önmagunkba vetett hitre, bizalomra neveltek. Közben elvégeztem az angol tanári szakot az ELTE-n, de iskolai tanítás helyett inkább cégeknél dolgoztam, jórészt nemzetközi, non-profit szervezeteknél, ahol a segítségadás volt a fő tevékenység.  Azt csináltam, amit szerettem, és ami mindig is könnyen ment, kapcsolatokat teremtettem és ápoltam különféle emberekkel.

2007 januárjában, 36 évesen, egy banki alkalmazottól kaptam az első Anasztázia könyvet, amelynek elolvasása után megfordult velem a világ. Mindig is sejtettem, hogy valami nagyon nem stimmel a “kinti” világgal ahhoz képest, amit én belülről gondoltam és éreztem, ez a könyv sok-sok korábban feltett kérdésemre választ adott.

Az első benyomásom enyhén szólva is sokkolta az akkori tudatom, mert azt éreztem, hogy ezt a könyvet ÉN írtam, talán egy másik életemben valamikor… Ebben az orosz eredetű könyvsorozatban a leírt információk számomra olyan transzformáló hatással voltak, hogy elkezdtem közösségeket szervezni és átalakítani az addigi életvitelem, a munkám, és a magánéletem is. A könyvsorozat megvilágította számomra mennyire fontos, hogy visszatérjünk a természetes és önellátó életmódhoz az életünk minden területén: a táplálkozásban, a lakhatásban, a munkában és a gyermeknevelésben is. A természeten, mint fogalmon, azonban itt nem csak csak a külső, látható környezetünket értem, hanem a saját belső, eredendő mivoltunkat is, azt a természetes valónkat, amelynek megnyilvánítására igen kevés lehetőségünk adódik a mai világban. A Szeretet Tere Műhely létrehozásának ötlete már ekkor megfogalmazódott bennem.

Négy évvel ezelőtt, 2013-ban, miután átmentem egy “halálközeli” megtapasztaláson úgy döntöttem, hogy megújítom a tanári praxisom és elkezdtem Jobb Agyféltekés Angolt oktatni a hagyományos órák mellett. Ez a módszer “játszva tanít” azáltal, hogy beemeli a képzeletet az oktatásba, ami a felnőtteknél legalább annyira fontos, ha nem jobban, mint a gyermekeknél. Az angol szerencsére épp az a nyelv, amivel a kommunikáció szinte játékká tud válni, hiszen kevés a ragozás és a nyelv szinte körülöttünk van, mindenhol látjuk a boltok felirataiban vagy a magazinok, katalógusok szövegeiben. Félig viccesen azt szoktam mondani, hogy ha bemegyünk egy bioboltba és elolvassuk az élelmiszeren található címkéket, már egy fél nyelvvizsgányi szóanyagot meg is tanultunk. Lehet, hogy bioboltban kellene angolt tanítanom? Hm! :-)

2014-ben kiadtam egy magazint, Szeretet Tere Magazin névvel, amely eredetileg az Anasztázia által inspirált hazai eredményeket gyűjti össze és adja hírül. Nagyon kedvező volt a fogadtatása, több mint 500 példányt fogyott belőle és értékes visszajelzéseket kaptam általa. Azóta többször is nekiláttam a folytatásnak, de valahogy nem állt össze a fejemben úgy a következő szám, hogy azt meg is valósítsam, ezért ezt a vonalat hagytam….  Helyette viszont elkezdtem ezt a honlapot építeni, amelynek célja az információ megosztás és saját gondolataim láthatóvá tétele.

Ugyanebben az évben megalapítottam a Szeretet Tere Műhelyt :-)) azzal a céllal, hogy olyan közösségi helyet/teret teremtsek, ahol az emberek elfogadó légkörben megoszthatják saját belső gondolataikat, érzéseiket másokkal, mert esetleg a környezetükben nincs senki, akivel beszélgethetnének ezekről.

A Szeretet Tere Műhelyben többek között volt már Tanári tudásmegosztó, Jobb Agyféltekés Rajz és Festés, Alternatív iskolai foglalkozások és beszámolók, Beszélgetős körök, Hellinger féle Családállítás, Kryon csatornázás, Anasztázia Klubok, Jobb Agyféltekés Angol tanfolyamok.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Újítási törekvéseim egyik üde színfoltját képezik meggy- és cseresznyemagokból készült faliképeim. Többnyire szimbólumokat ábrázolnak, de “magokba öntök” minden mást is, ami inspirál. Ezen a képen a legnagyobb művem látható, egy embernagyságú Életfa, amelyre a faleveleket olyan emberek bemutatkozásai adják, akik jártak már valamilyen foglalkozásomon vagy klubomon a Szeretet Tere Műhelyben.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Zsuzsi barátnőm a saját levélkéjére mutat :-)

Kísérletező kedvű tanárként 2015 őszén Tanulócsoportot indítottunk Klári barátnőmmel közösen, amelynek részleteiről A Jövő Iskolája menüpontban az ASZTAAA PROJEKT almenüben lehet olvasni. Az alapelvekről itt írok: Alternatíva iskolára.

A JÖVŐ FÉNYES…

Az elmúlt több mint húsz évben nyelvtanárként tevékenykedtem, az idén új kihívások felé szeretnék nyitni. Az oktatás továbbra is fontos sarokköve az életemnek, de egyre inkább vágyom egy elvonultabb, letisztultabb, vidéki életre, ahol kiskertem van, növényeket és állatokat tartok, ahol kicsit lelassultabb az élet. Az Alföld és a Tisza nagy vonzerő, alföldi embernek érzem magam és azt hiszem ez sosem fog megváltozni. Bármerre is kalandozunk életünk során, a végén mindig hazatérünk oda, ahonnan jöttünk.

Frissítve: 2017. október 16.