Otthonoktatásban sokat próbált, de lelkesedését és derűlátását sosem vesztett kedvenc blogíróm Alma Meter engedélyével itt közlöm egyik írását az Otthonoktatás kezdeti kérdéseiről…
Otthonoktatás – hogyan kezdjek neki?
Egyre több szülő dönt úgy, hogy kiveszi gyermekét az iskolából, és maga gondoskodik a gyerek oktatásáról, tanításáról. Ezt nevezzük otthonoktatásnak (rövidítve: OO). Az OO-val rokonszenvező, és erre komolyan készülő szülők gyakran tesznek fel a kezdetekkel kapcsolatos kérdéseket, ezekből gyűjtöttem össze a legtipikusabbakat.
Hogyan tudom megvalósítani, hogy a gyerekem otthon maradjon?
Magyarországon a törvény lehetőséget ad arra, hogy egy gyerek ne járjon iskolába. Ebben az esetben magántanulóként (mt) végzi a tanulmányait. Találni kell egy befogadó iskolát, ahol az igazgató magántanulói státuszt ad a gyereknek (a döntésbe bekapcsolódhat a gyermekvédelem és a jegyző is…). Ebben az esetben a gyereknek évente kétszer (bizonyos iskolákban havonta) kell vizsgáznia. Félévkor és év végén ugyanolyan bizonyítványt kap a tanuló, mint bármelyik másik, iskolába járó társa.
Egyre több otthonoktató család választja azt a megoldást, hogy külföldi székhelyű iskolába íratja a gyerekét (erre a magyar törvények lehetőséget adnak). Nem kell külföldön tartózkodni ahhoz, hogy ilyen intézménybe járjon (pontosabban: NE járjon) a gyerek. A szülők a gyerek tanulmányairól írásban számolnak be az intézménynek, és a bizonyítványt is levélben kapják meg.
A külföldi iskolák ezért a szolgáltatásért cserébe tandíjat kérnek; némely esetben a magyarországi iskolák is.
Hogyan találok befogadó iskolát?
Ez nem mindig könnyű. A magántanulóval csak gond van (állami kvóta nem jár utánuk, munka viszont van velük), nem csoda, hogy sok iskola nem fogad magántanulókat. Első körben érdemes megkérdezni azt az iskolát, ahová a gyerek nappali tanulóként is jár, aztán lehet a környékbeli iskolákban érdeklődni, majd a távolabbiakban. A közeli iskolákba érdemes személyesen is ellátogatni érdeklődőként, a távolabbiakat csak telefonon megkérdezni. Biztos, hogy felteszik majd a kérdést: miért szeretné, hogy a gyermeke magántanuló legyen? Érdemes jól átgondolt válasszal készülni.
Milyen anyagi vonzatai vannak a magántanulói státusznak?
Sokan azt hiszik, hogy az otthonoktatás úri huncutság, és a magántanulót magántanár tanítja, tehát ez a gazdag családok kiváltsága. Közel sem így van! Az otthonoktatás lényege épp az, hogy a szülő foglalkozik a gyerekkel, nem pedig egy fizetett tanár – ehhez persze valamelyik szülőnek otthon kell tartózkodnia. Persze előfordulhat, hogy a szülő nem ér rá, vagy nem tud együttműködni a gyerekével, de az általam ismert otthontanulók legnagyobb részét az édesanyja (vagy édesapja) tanítja. (Bár költségek felmerülhetnek; abban az esetben, ha a befogadó iskola tandíjat vagy alapítványi hozzájárulást kér.)
Milyen pedagógiai végzettség kell az otthonoktatáshoz?
Semmilyen.
Biztos, hogy tudom majd tanítani a gyerekemet pedagógiai végzettség nélkül?
Az otthonoktatás elkezdésének sok esetben a szülő önbizalomhiánya a legnagyobb gátja! Olyan régóta élnek már az emberek intézményfüggésben, és olyan nagy az intézménybe vetett hitük, hogy el se tudják képzelni: a dolog működhet családi keretek között is. Márpedig működhet, hisz elfeledkeznek arról, hogy gyermekük már eddig is rengeteg dolgot sajátított el mellettük (például az anyanyelvet, noha a szülők kevesének van nyelvtanári diplomája, valamint a körülvevő világról számos egyéb ismeretet)!
Az OO sikere nem a pedagógiai végzettség meglétén múlik, hanem a szülő intelligenciáján, türelmén, kreativitásán, a gyerek fegyelmezettségén, szorgalmán, tudásvágyán.
Sok esetben nem is tanítani kell a gyereket, hanem együtt tanulni vele, vagy ösztönözni, hogy ő maga sajátítsa el az anyagot!
Az, hogy a szülő bízzon magában, és a gyerekében, az otthonoktatás sikerének a kulcsa.
Nekem kisbabám is van, hogyan valósíthatom meg vele a nagyobb gyerekem otthon oktatását?
A kistestvér nem lehet akadálya a nagyobb gyerek otthonoktatásának. Ha olyan kicsi, hogy délután még alszik, akkor az alvásidőt lehet otthonoktatásra fordítani, hisz alsós gyereknél a legtöbb esetben elég napi néhány óra tanulás. Ha a kisebb ébren van, mikor a nagyobb gyerek tanul, akkor sem feltétlenül zavaró, ha eljátszik egyedül. Ha be szeretne kapcsolódni a felnőtt és a nagytestvér „játékába”, neki is lehet adni egy füzetet, őt is „ki lehet kérdezni”. Ha mindenáron követeli az anya figyelmét, akkor a nagyobb gyerek addig kaphat önállóan végzendő feladatot.
Nem fog a gyerek elszigetelődni a kortársaktól? Nem lesz magányos?
Az otthonoktató szülők ezzel a kérdéssel szembesülnek leggyakrabban; az iskolai szocializáció hiánya az otthonoktatás legnagyobb ellenérve.
A világ eldurvult, soha nem volt ennyi agresszió az iskolákban, mint napjainkban. A gyerekekre rengeteg veszély leselkedik; sokkal több, mint évtizedekkel ezelőtt. Az otthon oktatott gyerek mentesül az iskolában jelentkező kortárs befolyásolás/nyomás alól (némely gyerekek irracionális cselekedetekre is képesek, csak hogy a társaik elfogadják őket). És ebben rejlik az otthonoktatás nagy lehetősége, a szabadság: a szülő – többé-kevésbé – maga választhatja meg a közösségeket (sportegyesület, énekkar, szakkör, zene, kórus, tanfolyamok) amikbe gyermeke bekerül.
A gyereknek lehetnek továbbá testvérei, szomszédjai, akik függetlenek az iskolától. Ezenkívül – nagyon dicséretes módon – elkezdtek szerveződni az otthonoktató családok; fészbukon, levelezőlistákon, személyesen több közösség alakul, melyek nemcsak a gyerekeknek biztosítanak állandó társaságot, hanem a szülőknek is jó alkalmat teremtenek az eszmecserére.
Hogyan fog kialakulni az új napirendünk?
Erre nincs jól bevált recept.
Van olyan, aki az iskolai időbeosztást képezte le otthon (45 perces órák, 10 perces szünetek), van olyan, aki a szabad tanulás híve (az többnyire azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében csak a vizsga előtti hetekben tanítja a gyereket), van, aki más napirendet követ. Ez úgyis kialakul magától.
Mi kötetlenül tanulunk; nincs kőbe vésve semmi. Előfordul, hogy egyéb tevékenységeink miatt napokig elő se vesszük a könyvet (és ez nem jelenti azt, hogy azalatt az idő alatt nem tanulunk semmit, hisz a mindennapi élet rengeteg alkalmat kínál az ismeretszerzésre). Mikor tanulunk, akkor se 45 perces órákat tartok, inkább tömbösítve, vagyis egy hétig csak a matekkal, vagy a nyelvtannal foglalkozunk. Nekem nem kell senki máshoz alkalmazkodni, csakis a saját gyerekemhez. Ha jó formában van, akkor szárnyalunk, ha beteg, kedvetlen, fáradt, akkor nem tanulunk.
Működik-e az otthonoktatás nagyobb (felsős) gyerekekkel is?
Az én fiam most ötödikes, és nem látok nagy különbséget vagy nehézséget amiatt, hogy ez már a felső tagozat. Bizakodó vagyok, bízom a gyerekben és magamban, hisz most a fiammal együtt tulajdonképpen újra végzem az általános iskolát. A tankönyveket ötödikes (hatodikos, hetedikes) gyerekeknek írták, ha ők megértik, nekem sem szabad, hogy nehézséget okozzanak! Ha valamit mégsem értenék majd meg, akkor segítséget fogok kérni.
Mit szól majd a környezetünk, hogy nem jár a gyerek iskolába?
Minden otthonoktató család szembesül a környezet megrökönyödésével: iskoláskorú gyerek hétköznap délelőtt nincs iskolában? Fel lehet erre készülni, és ki-ki a vérmérsékletének megfelelően válaszolhat rá. Az otthonoktató szülők sokszor tapasztalnak értetlenséget a saját szüleik (tehát a gyermek nagyszülei) részéről is; van olyan, aki magyarázkodik, mentegetőzik, de olyan is, aki határozottan közli a nagyszülőkkel a döntését. Megint csak a vérmérséklettől függően…
2015. április 7.
