Engem nem kereszteltek meg templomban. Akkoriban itt a faluban, ahol most is élek, Névadókat tartottak inkább az újszülötteknek. Ez persze családonként is eltérő, és mivel a szüleim, egyikük sem vett fel semmilyen vallási hovatartozást gyermekkorában, ezért én sem kerültem ebbe bele.

Piroskának anyakönyveztek 1971-ben édesanyám neve után, mivel az akkori szokásjog szerint, az elsőszülött lánygyermek az édesanyja keresztnevét, a fiú pedig az édesapja teljes nevét kapta.

Viseltem is ezt a nevet becsülettel majdnem ötven évig. 2020-ban azonban erőteljesen jött egy impulzus, hogy válasszak új nevet magamnak. Azt tudtam, hogy egytagú nevet szeretnék, tehát nem vezetéknév és keresztnév, hanem csak az egyik, ami mindkettőt jelenti, és azt éreztem még, hogy szeretnék benne dupla „l” betűt. Ízlelgettem az Ella, Villő, Bella, stb. neveket, de egyik sem volt az, amit kerestem. Aztán elgondolkodtam, hogy milyen minőséget érzek magamban ott belül… A válaszom kettős volt: az egyik a szeles, az állandóan változó, és mindig új dolgokat hozó szél-energia, ami kimos, átmos, feltölt… A másik pedig a vízzel való viszonyom: ha bármilyen vízbe belemegyek megmártózni, nagyon nehezen jövök ki belőle, úgy kell kirángatni onnan, annyira eggyé tudok válni a víz-energiával. A vízben sellővé válok. Hát igen, de mégsem hívhatnak sellőnek, mert az egy lény-csoport neve, akár létezik, akár nem, én valami egyedit akartam, ami még nincs benne a köztudatban és amit névként még senki sem használ….

A Sellő már nagyon tetszett, de túlságosan misztikus, felemel az egekbe, nem a földi valóság… Kellett valami, ami leföldel. És akkor jött az ötlet, hogy maradjon a sellő szó, csak „a”-val a végén, mert az „a” úgy lehajlik a földre… így lett SELLA. Nem Stella, ahogy sokan írják nekem, mert nem veszik észre, hogy a „t” nincs benne, talán azért, mert a Stella már létező és ismert keresztnév. Ez azért valami teljesen más a „t” nélkül. Lám mennyit tud változtani egy kicsi betű.

Nos, így lettem SELLA.

Aki kérdezi hogyan szólítson, annak azt mondom legtöbbször, hogy attól függően használja, hogy melyik énemet szeretné megszólítani: a Piroskát vagy a SELLÁT? A Sella inkább a szellemi feladatommal összefüggő, valószínűleg ezért jött az érzés, hogy változtassak.

Aranyos volt az egyik barátnőm, aki óvatosan megkérdezte tőlem, hogy azért azt ugye tudom, hogy a kettő az egy és ugyanaz? Vagyis, a Piroska és Sella ugyanaz a személy, csak két megnyilvánulási forma… attól tartott ugyanis,, hogy meghasítom vele a személyiségem… Eddig még nem vettem észre ezt, hogy hasadtam volna :-), de ha ilyesmi fennáll, nyugodtan lehet figyelmeztetni. 🙂

Azért annyi még az igazsághoz hozzátartozik, hogy nehéz ez a Sellaság… Mert úgy érzem meg kell rá érni, tudni kell viselni, és úgy cselekedni, hogy az a névhez is méltó legyen. Előfordul sokszor, hogy érzem, ez még olyan Piroskás volt, olyan régi énes, de ami biztató, hogy már egyre többször tudom tartani az újat, a légiesebbet, a magasztosabbat, a magasabb rezgésűt… a SELLÁt.

Létrehozva: 2022. november 5.

Utolsó frissítés: 2023. október 24.