Sokan kérdezik tőlem mit gondolok a korai, kisgyermekkorban történő nyelvtanulásról… Hááát, óvatosan merem csak mondani, mert olyan lelkesek a szülők, de puszta bizniszt látok benne. Én nem vinném a gyermekem korai fejlesztésre semmilyen tantárgyból sem, így nyelvi területen sem. Azt látom, hogy a gyermek érdeklődése határozza meg a fejlődését. Bár a korai nyelvtanítás játékos-zenés formában, mondókák ismételgetése útján viszi az üzenetet, de annyit nem ér, amennyibe kerül. A legtermészetesebb és szerintem legjobb módja a gyermekek nyelvi oktatásának a nyelvi környezet, tehát a szülők kétnyelvűsége, illetve ha külföldön élnek az óvoda vagy iskola nyelvi közege. Ezek a közegek maguktól „fejlesztik” a gyermeket, így nem kell fárasztó városi autókázásba kezdeni a gyermekünkkel, amikor azt az időt játékkal is tölthetné a csemete.

Nem vagyok híve a gyermekünk ide-oda húzkodásának, állandó ingerekkel bombázásának. A legjobb, amit tehetünk, ha nem zavarjuk meg a gondolkodási és képalkotási folyamatait, amelyet otthon, a saját biztonságos környezetében él át játék közben. Persze óvodába és iskolába járhat, nincs azzal semmi gond, csak a most divatos szülők által rájuk lőcsölt ezerféle különórák és mindenféle fejlesztésre szánt időt spórolnám meg nekik, így talán nem válnak majd zavart gondolatú felnőttekké, akiknek pszichológushoz kell járniuk később, hogy „normális” életük lehessen…

Minden szülőnek melegen ajánlom az Anasztázia sorozat oktatással kapcsolatos gondolatait. Megtekinthető itt: Gyermeknevelés felsőfokon.

2015. március 25.