KOVCSEG (bárka)

Kovcseg (Bárka) az egyik első oroszországi település. Egyik alapítója, Fjodor Lazutyin, mondta el tapasztalatait, az alábbiak ennek az előadásnak az átirata.

Fordította: Fónad Sándor
Forrás: http://www.eco-kovcheg.ru/think27.html

A családi birtok (tk. “vérvonali szülőföld”-ekből álló) települések fejlődési kilátásai: mit kell tenni annak érdekében, hogy az egész mozgalom és a települések és fejlődjenek?

Az alábbiakban leírtak Fjodor Lazutyin előadásának szinte teljes átirata, az ő személyes nézőpontja, amely személyes tapasztalatain, megfigyelésein, beszélgetésein, találkozásain és a világban és Oroszországban zajló események kutatásán alapul. Az előadás a már létező települések képviselőinek 2014. februári találkozóján készült a Bárkában (Kovcseg bárkát is jelent), egy évvel Fjodor halála előtt.

Kevesen tudják, hogy Kovcseg település egyik alapítója, a 2000-2010-es ősbirtokmozgalom egyik legkiemelkedőbb embere, egy természetes módon méhészkedő méhész, Fjodor Lazutyin nagyjából 2011 óta kiábrándult a családi birtok mozgalomból. A 2010-től 2015-ig tartó időszakban Fjodor számos európai és amerikai települést látogatott meg, létrehozta a természetes méhészet központját.

A családi birtok mozgalom fejlődéséről, alakulásáról alkotott véleménye annál is értékesebb, mert nézőpontja egy kívülállóé. Fjodor érintettségének hiánya, higgadt, érzelemmentes elemzése pedig kétségtelenül hasznos lesz minden olyan kollektíva számára, amely családi birtokot hoz létre. Beszédén 30 oroszországi és fehéroroszországi település képviselői vettek részt. A beszéd után élénk vita alakult ki, ami már önmagában is megérdemel egy külön cikket.

Fjodor azzal kezdte beszédét, hogy a települési mozgalomnak van néhány előnye, és vannak hátrányai is. A fejlődés az előnyökön és hátrányokon egyaránt múlik, de a hátrányok gyakran fájdalmas témák. Viszont, ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a nehézségeket, akkor nincs fejlődés. Felszólalása következik, amely hét pontból állt, megjegyzésekkel.

1. Ne tartsd magad kivételesnek

Sokan hallották megközelítőleg a következő mondatokat: “csak a családi birtok menti meg a világot”; “Ha nem olvastad Megre könyveit, akkor nincs miről tovább beszélnem veled”; “Mi családi birtokokat építünk és mindent jól csinálunk, míg mindenki más rosszul, mert nem zárkóznak fel, de később talán megértik.”

Valójában sok hozzánk hasonló gondolkodású ember van Oroszországban és külföldön egyaránt. Akik valóban jobb hellyé akarják tenni a világot: permakulturás irányzatok, ökogazdálkodók, biogazdálkodás, alternatív pedagógia, mindenféle ökológus (városi és nem városi), átmeneti városok (transition city). Sokan, különböző mozgalmak, akik ugyanarról gondolkodnak, ugyanarról álmodoznak, de nem építenek családi birtokokat. Ők a szövetségeseink. Nekem úgy tűnik, barátkoznunk kell velük, tanulnunk kell egymás tapasztalataiból. Megérteni, hogy mindannyian egy nagy család vagyunk, és valahogy megerősödni. Mert ha ezt nem tesszük meg, akkor egyrészt megfosztjuk magunkat egy sor evilági tapasztalattól, másrészt másokat bizonyos értelemben ellenségekké teszünk. Mert amikor az emberek kivételesnek gondolják magukat, a környező tér elkezd ellenük dolgozni.

2. Valódi gazdaság kiépítése

Ma elméletileg a családi birtokon élők 90%-ának van bevétele a városból. Vagy albérletet adnak ki, vagy munkába járnak, vagy valamilyen munkát végeznek a városnak. 10%-uk jövedelme keletkezik a településen. De főleg úgy keresnek, hogy tesznek valamit azért a 90%-ért. Leggyakrabban ez az építkezés. Ez átmeneti jelenség, mert ha mindenki letelepedett, akkor ez a tevékenység összeomlik. Ezért az, amin komolyan el kell gondolkodnunk és amit tennünk kell, kiépíteni a gazdaságot. Készíteni valamit, ami bevételt hoz Azok, akik kutakodtak ebben a témában, úgy gondolják, hogy ez a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés.

Miért? Mert erre nagy szükség van: a valódi termékekre, a biotermékekre nagy a kereslet.

Mi lehet az?

• Ezek lehetnek gyümölcsösök. Ha az egy hektár egyharmada kert, akkor körülbelül 100 fa van. És ebből a 100 fából származó bevétel egy család normális életéhez elegendő lesz.

• Lehet egy nagy üvegház. A számítás a következő: az 5-10 áras üvegházak is elegendőek egy család bevételéhez.

• Lehet cserje. Ez egy még alig fejlődő terület: ribizli, egres, homoktövis. Ez a mi éghajlatunkon remekül terem, 100%-os termést hoz, ez a lehetőség még nincs kiaknázva, mert mindenki banánt és narancsot eszik, de valójában a fekete ribizlink vitaminokban, nyomelemekben és egyéb anyagokban felülmúlhatatlan bokor. Csak arról van szó, hogy a nemzetközi vállalatoknak jövedelmezbőb banánt hordani.

• Lehet csak sárgarépát, répát termeszteni, és télen a pincéből elégségesen magas áron értékesítheti.

Az étkezésen túl a vidékiek a városlakók kikapcsolódását is biztosíthatják. Vendégházakban: pihenni, a természetben lenni, fizikai munkát végezni.

Az étkezés és a kikapcsolódás a két fő terület. A többi hozzáadódik ehhez: kézművesség, méhészet, erdőgazdálkodás és így tovább.

3. Légy érthető a körötted lévő emberek számára

Mindenki számára érthetőnek kell lennünk, beleértve a minden szintű hatóságokat és szomszédainkat is. Ma az ökofalvak vagy a családi birtok települések nem túl világosak a hatóságok számára. Még mindig nem értik, mit keresünk itt, nyaralóknak tartanak bennünket. Ez nagyon jól kapcsolódik a gazdaságról szóló ponthoz, hiszen ha valamit megtermelünk, adunk valamit a környezetnek, akkor érthetővé válunk minden szintű adminisztráció és a körülöttünk élők, a szomszédaink számára is.

És elkezdenek segíteni nekünk. A helyi, kerületi, regionális önkormányzatok érdekeltek abban, hogy valami történjen a területükön. Tudják, hogy itt, a Kaluga régióban a lakosság négyszeresére nő a nyaralók következtében. De ők nem termelnek semmit, és nehéz bepipálni a jelentéseikben. A területeknek kevés a tevékenység. Amint valami történni kezd, az adminisztráció érdeklődik iránta, és készek segíteni.

4. Társadalom építése (csapat, közösség)

A települések virágzásához meg kell tanulni kapcsolatokat építeni. Ez a pont az összes közül a legnehezebb, a társadalomépítés a legfontosabb téma. Lehet, hogy valahol vannak konfliktusmentes települések, de alapvetően az történik, hogy az emberek csoportokra oszlanak, veszekednek egymással, aztán hosszú évekig nem kommunikálnak. Úgy tűnik, mindez semmiség, de sok energiát, erőfeszítést, erőforrásokat igényel. Ezek a belső (településen belüli) ellentmondások pedig megakadályozzák egyes projektek, érdekes tevékenységek kidolgozását, mert minden energiát a konfliktusokra fordítanak. Őszintén szólva nem tudom, mit tegyek vele. Közhelyeket lehetne mondani…

Irreális megtanulni konfliktusok nélkül élni, konfliktusok mindig is lesznek. Olyan teret kell teremteni, amelyben ezek a konfliktusok rendeződnek. Világos mechanizmusoknak kell lenniük. A régi időkben a világ minden népénél, minden stabil kultúrában léteztek ilyen mechanizmusok.

Először is, az emberek egyetlen érthető fogalmi környezetben, egy kultúrában és hagyományban születtek és éltek. Másodszor, ebben az adott hagyományban a kapcsolatok rendezésének mechanizmusait lefektették. Mert különben a konfliktus elmélyül. Az embereknek valami közös ünnepet vagy közös dolgot kell megszervezniük, de ez már nem megy, az emberek nem barátként tekintenek egymásra. Ezért minden stabil kultúra rendelkezik konfliktusmegoldó mechanizmusokkal.

A probléma az, hogy ez a hagyomány elveszett. Olyan városokból jöttünk, ahol őseink 2-3 generációja élt már. Nem egy faluban nőttünk fel, nem egy hagyomány, viszonyok, koncepciók között. Különböző családokban, különböző városokban nőttünk fel. A társadalom különböző rétegeiben. Aztán jöttünk ide.

És még valami: az egész modern civilizáció azon dolgozik, hogy felfújja az egónkat. Ezért nehéz számunkra. Ezért a modern világban a konfliktusok rendezése az adminisztratív-parancsuralmi rendszer segítségével történik. Mindenhol ott van a városban. A vállalkozásoknál és az iskolában mindenütt ott a hatalmi piramis. Hányszor beszéltem már sok vállalkozóval, az a fő feladatuk, hogy megakadályozzák a csapaton belüli konfliktusokat, csoportosulásokat, stb. Dolgoznak vele. De parancs- és irányítási rendszerrel dolgoznak. És ez érthető. Van egy főnök, aki kirúghat, megbüntethet.

Amikor egy ökofaluba, egy családi birtok településre megyünk, akkor egyrészt már elvesztettük ezt a hagyományt, másrészt nem akarunk tudatosan közigazgatási-irányítási rendszert építeni. El akarjuk kerülni. A konfliktusokat nem tudjuk megoldani. Felhalmozódnak, betokosodnak, és ennek eredményeként olyan társadalmat kapunk, ahol már nagyon nagy a felhalmozódott konfliktusteher.

Mit kell tenni ellene? Valószínűleg a kiút a következő lehet: egy csapat, ahol az emberek szabad akaratukból kezdik megtanulni a konfliktusok rendezését, az ezzel való együttműködést. És nagyon sok mechanizmus létezik a konfliktusok megoldására. Több tízezer különböző község, közösség, település létezik, amelyek különböző módszereket halmoztak fel az évek során. Ezek körök, bölcsességszékek, meg mindenféle fórum, szívből szívhez szóló beszélgetések, bármi (tipp a közönségtől: “ökölharc”). A konfliktusokat pedig folyamatosan meg kell oldani. A rugalmas közösségek minden nap megoldják a konfliktusokat. Minden este összegyűlnek és rendeznek mindent: napközben ki nézett ferdén kire, ki mondott valamit, és így tovább. És ezt nagyon könnyű megtenni. Mert tulajdonképpen nincs alapja a konfliktusoknak, ezt két ember könnyen megbeszéli, nem viszik tovább a konfliktust. Ehhez pedig csak a kollektíva akarata kell.

A Bárka és más közösségek gyakorlata azt mutatja, hogy amint sikerül az embereknek összegyűlniük és egy egésszé egyesülniük, nagyon nagy dolgokat tudnak véghez vinni.

5. Oktatás

Nagyon fontos, hogy minden településünkön és ökofalunkban megoldjuk a gyermekek oktatását. Ez egyfajta óvoda és természetesen iskola. Felsőfokú végzettség is kívánatos. Tulajdonképpen az oktatást kellett volna az első helyre tenni. De az ötödik helyre tettem, mert nagyon erősen kapcsolódik a konfliktusok témájához. Mert akkor nehéz felépíteni az oktatást a településeken, amikor konfliktusaink vannak. És így a fontosság szempontjából talán ez a legfontosabb. Csak külön forrást kell elkülöníteni az oktatáshoz. Például vegyünk el 10 vagy 20 százalékot a gazdaságból (második pont), és egyszerűen fordítsuk az oktatásra: iskola építésre, a tanárok fizetésére vagy valami másra.

Az oktatásra erőforrásokat kell irányítani, nem csak mellesleg foglalkozni vele, ahogy jön.

6. Az összes családi birtok település váljon ökotelepüléssé

Nem minden település akarja ezt. Számomra úgy tűnik, hogy ez kötelező. Mik azok az ökofalvak? Ezek egyrészt a környezetbarát technológiák, másrészt a tudatos minimalizmus, harmadrészt pedig az emberek közötti együttműködés.

Az együttműködés például egyetlen járműpark: 10 autó helyett egy; egy traktor a helyett, hogy minden birtokon legyen saját; közösen, többen utazni egyszerre; ugyanaz az iskola.

Ezek a kifejezések: minimalizmus, tudatosság, együttműködés, környezetbarátság hatalmas erőforrásokat, energiát és pénzt szabadíthat fel, amelyet az oktatásra és minden másra fordítani lehet. És mindez természetesen összefügg az együttélés képességével.

7. Kultúra

Egy településen élni örömtelinek kell lennie. El kell érni, hogy menő, vidám, örömteli és nagyszerű legyen ott. Hogy legyenek ünnepek, dalok.

Összegzés

Elvileg csak ennyit kell tenni ahhoz, hogy mi, a családi birtok települések tovább fejlődjünk. Nem tudom, hogyan kell csinálni. Ez komplikált. Én tényleg nem tudom. Azon településeken kívül, amelyek eljöttek erre a találkozóra (megj.: szigorú részvételi feltételekkel rendelkezünk, a birtokon telelő családok és közösségi projektek végrehajtásában részt vevők száma határozta meg) nagyjából így néz ki a szokásos kép:

Van egy település. Mondjuk 100 birtokkal. Saját ingatlanként vannak kiosztva, házak épülnek. Négy telken 4 család telel ott. A többi csak nyárra jön, vagy csak ritkán. Természetesen ez a 4 család nehezen tudja megvalósítani a fent felsorolt ​​pontokat.

Településünk tapasztalataiból: minél többen vagyunk, annál könnyebb. Hiszen nagyon sok döntést kell hozni: megtisztítani az utakat a hótól, megépíteni az utakat, biztosítani kell az áramellátást, és legyenek tanárok. És legyenek szakemberek, műhelyek, és így tovább. Ha csak 4 családról van szó, akkor minden bonyolult.

Van, aki így él (4 család az egész településen). Hát, ők hősök. Én személy szerint ismerek ilyeneket, gyereket szülnek, szélmalmot szerelnek, a családfő maga is építkezik, kutat ás. És egyedül épít egy közösségi házat a településen. Gyermekeiket, amíg kicsik, a legközelebbi városba viszik, szakkörökbe, heti 2-3 alkalommal. Eddig lemondtak magukról, azt mondják, oké, nincs hova menni. De nem tudni, mi lesz, ha a gyerekek elérik az iskolás kort.

A kérdésre: “Mit tegyünk?” a válasz valószínűleg ez: akik ezt felismerték a településen, azoknak önszántukból, önerőből kell megszilárdítaniuk a helyzetet, és igyekezniük kell mindezt felépíteni (7 pont). A többi szomszéd, látva, hogy valami jó történik, követni fogja őket. Valószínűleg így van.

Új település létrehozása esetén mindezt előre figyelembe kell venni, és valamilyen rendszerbe kell foglalni.

Lazutyin Fjodor