A gyermekek születése

Nem olvastam, nem hallottam, inkább spontán módon tudomásomra jutott, hogy van az univerzumnak egy olyan szeglete, ahol a gyermekek másképp “születnek”. A mi megszokott modellünktől teljesen eltérő módon.

A leendő szülők tudatosan megtervezik a jövendő gyermek nemét, kinézetét, külső és belső tulajdonságait. Éber állapotban, egy mi számunkra még ismeretlen agyi hullámhosszra hangolódva a gyermek formálódásának egész folyamatát végig tudják követni, minden fázist ismernek a teremtésben. Olyan ez, mint amikor mi autót tervezünk, vagy bármilyen más tárgyat. A folyamat végén egy kb. 7 éves korú gyermek jön létre a szemük előtt, egyszer csak megjelenik a térben, testének összetétele, sejtjei és molekulái úgy állnak össze, hogy az emberi szemnek is látható legyen. A szülőknek nem kell végigmennie a várandósság fázisain, a kisgyermekkor minden szakaszán, gyakorlatilag egy iskolára érett, saját magát ellátni tudó, független gyermeket kapnak. A gyermek ebből a fázisból indul útjára élettapasztalatokat szerezni, érzelmileg fejlődni, problémákat megoldani, sikereket elérni. Ennek a gyermeknek az érzelmi élete teljesen másképp indul, mint a miénk. Ott is megvan a kapocs a szülők és gyermekek között, és van is olyan mély, erős, mint nálunk, de távolról sem annyira “birtokló” jellegű, mint társadalmunkban.

A mi biológiai és társadalmi berendezkedésünkben nagyon egyenlőtlenek a viszonyok. Szülőként különböző szerepeket vállalnak a nők és férfiak, melyeket folyamatosan ki kell egyensúlyozni a kapcsolaton belül. A gyermekvállalás fizikai és érzelmi terhe legtöbbször a nőé, felelősség vállalásának mértéke az egész jövőbeli generációk szempontjából kulcsfontosságú, hisz ha kiegyensúlyozatlan az anya, a gyermek is az lesz, és a család is mint egész, labilis lesz. A férfiak az anyagiak megteremtésével vannak elfoglalva, már amelyik, de az ő feladatuk az is, hogy a nőnek stabilitást, megbízhatóságot teremtsenek, melyben a gyermeknevelés biztonságos módon megtörténhet.

A mi világunkban a fogantatáson sokkal több múlik, mint a születésen. Konkrét kutatási eredmények igazolják már azt, hogy a férfi és nő fogantatás előtti fizikai és mentális állapota milyen nagymértékben befolyásolja azt, hogy milyen minőségű petesejt találkozik milyen minőségű spermával. Amilyen testi és lelki állapotban vagyunk épp, olyan kezdetet adunk a születendő gyermekünknek. Aztán az édesanya testében töltendő kilenc hónap alatt a magzat minden egyes nap az anya életében megélt élmények hatása alatt fejlődik, melyet a születés körülményei még tovább befolyásolnak. Egészen pontosan szólva mire a gyermek megszületik, minden lényeges érzet és információ birtokában van, melyet a világra jövetele után már csak “polírozni” lehet, de összességében már minden tulajdonsága adott, kibontásra készen vár a megfelelő ingerekre.

Maga a születés, hogy a gyermeknek egy szűk csatornán kell átverekednie magát, véresen, köldökzsinórral a hasán, sokszor irdatlan fájdalmak kíséretében kell a világra jönnie, az anya és apa nevelése miatt fontos. Az emberiség most abban a fázisban van, amikor a feltétel nélküli szeretetet, valamint a birtoklás elengedését kell megtanulnia, melyet egy gyermek megszületése, felnevelése és útjára engedése során tapasztalhat csak meg. A hozzájuk való ragaszkodás elengedése a legnagyobb érzelmi feladat, amit onnan lehet tudni, hogy jól sikerült, ha nem alakul ki függőség. Sem a gyermekben, sem a szülőkben. Az életük semmilyen területén. Segíteni segíthetjük egymást, de nem szabad függőséget teremteni, mert akkor az utód ahelyett, hogy a saját életét élné, a függőség visszatartó hálója miatt céltalanná, boldogtalanná válik.

Amennyiben viszont sikerült egy független, számítását könnyen megtaláló, boldog Embert felnevelnünk, akkor talán van esélyünk arra, hogy egyszer majd a Földön is gondolati úton, gondosan megtervezve teremtsünk utódokat, akik hihetetlen dimenziókba emelik a létezést, és megteremtik nemcsak a szellemi, hanem a fizikai földi mennyországot is.

2019. február 6.