A magyar szó

Az idei első nemzeti ünnepünk négynapos hosszú hétvégéjén Erdélybe utaztam egy kis magyar csoporttal Kecskemétről, olyanokkal, akikkel „talál a szó”. Az út hangulatát nem csak a táj egyedi szépsége, hanem az egyéni szervezés, két Székelyföldről származó, de már egy ideje Magyarországon élő, a székely magyar hagyományokat mélyen tisztelő hölgy családjánál tett látogatások adták.

Az egyik székelyföldi „léánka” siménfalvi származású, kosárfonó, a Népművészetek Ifjú Mestere, aki az üvegfonás vagy más szóval „hímzés” egy olyan tudásának birtokosa is, melyet ma a Kárpát medencében vele együtt csak hárman tudnak. A kép Siménfalva református templomának imatermében található csillárról készült.

A másik szervezőnk Csíkmenaságon élő rokonait, kitűnő állapotban lévő és most is a rokonok által lakott székelykapus szülői házát, és a Csíkmenasági Közbirtokosság hagyományőrző egyesületét, a „Repülj Madár Egyesület” múzeumát látogattuk meg egyéni szervezésben.

Képek: a Károly család székelykapuja, az itthonról hazatérő Annával.

Repülj Madár hagyományőrző egyesület a vendéglátónk, a fonalat fonó idős hölgy Berta néni, 85-ik éves és nagyon vidám, jó egészségnek örvend:

Hímzett faliképek gyűjteménye a múzeumban:

Annak leírására, hogy egy magyar ember el tud menni egy másik országba vendégeskedni úgy, hogy maga körül csak magyar szót, mégpedig fület gyönyörködtető ízes magyar szót hall, nincsenek szavak. Székelyföldön járva és hallgatva a magyar nyelv sajátos helyi tájszólásait, az embert valami nagyon érdekes melegség önti el. Megmagyarázhatatlan érzés, melyet a hely minden lakója együttesen vált ki azzal, hogy ott él, és úgy, ahogy ott él.

Kép: reggeli ködben a táj Borospataka (Gyimesközéplok) skanzen szállójának környékén

Még magyarul sem találok nagyon szavakat annak leírására, amit ott láttunk, tapasztaltunk, éreztünk, nemhogy angol nyelven. Hazaérkezésünk után ugyanis úgy gondoltam, hogy felkészülök a következő angol órámra az erdélyi kirándulásomból, mesélek kicsit a tanítványaimnak az elmúlt hét élményeiről… azonban egy csak magyarul beszélő ember is könnyedén megértené angol nyelvű mondandómat, mert a „székely”, a „csángó”, a „kenés”, az „ólomöntés” és még sok egyéb magyar szó angol megfelelői hiányában kénytelen lennék ezen szavakat magyarul mondani…

Kép: az ezeréves határ környéke (Gyimesbükk)

Székelyföldre menet a buszon többen megörvendtek azon ténynek, hogy van közöttük egy angol tanár is, akivel most, a hosszú út (10-12 óra) alatt, alkalmuk nyílhat egy kicsit az angol beszédkészségüket gyakorolni. A nyitottság ugyan ott volt bennem, de az út során az elém táruló táj, az egyszerűség és letisztultság látványa felülírta bennem az akaratot, hogy angolul beszéljek… egyszerűen nem jött a számra idegen szó… de még magyar se nagyon…

Székelyföldre nem illik az idegen szó. Székelyföldön IGAZ a magyar szó.

A képen: Csíksomlyó, a pünkösdi búcsú helyszíne márciusban

Megkóstoltuk az erdélyi „borvizet” is, amelyet gyógyító, gyomorkímélő hatása miatt isznak a helyiek. Nekünk elsőre kicsit szokatlan az íz, kissé szénsavas, olajra emlékeztető a jellege, de a gyógyító hatásában nem kételkedünk.

Kép: az egyik borvízkút környékén

A borvízkút maga:

Nem csak vízzel, hanem népi gyógyítók kezei közt is frissülhettünk. Az egyik Liza néni, aki talpon és háton keresztül adott egyénre szabott diagnózist, gyógyító masszázst. A másik Gazsi, aki az ólomöntés ősi hagyományát mutatta be annak, akit érdekelt. A harmadik Bilibók Ildikó, kenéssel foglalkozó népi gyógyász, aki nem csak a hát-, kar- és lábizmaink idegeit rakta helyre, hanem gyógynövényekkel való ismereteiből is adott át egy jó nagy csokrot, illetve megmutatta a „vízvetést” is, amiről hallottunk ugyan, de fogalmunk nem sok volt róla. Eddig. Róluk szándékosan nem közlünk fényképeket.

Helyette egy kép a skanzen szállásunk udvarából:

Jártunk még a Csíki Sör Manufaktúrában, ahová ingyen, bejelentkezés nélkül (most beengedtek, de azért a jövőben bejelentkezéssel – erre kértek) a megérkezésünket követően 10 percen belül fogadtak bennünket, ugyanis 2017 január végén egy romániai bírósági döntés után tapasztalt támogatásért és a fogyasztóikból áradó szimpátiáért cserében a manufaktúra tulajdonosai elhatározták, hogy minden vendéget, aki Székelyföldön él vagy jár, ingyen körbevezetik a gyárban, és ingyen kóstolhat a helyben készült sörből. Így kóstolhattunk meg egy olyan új terméket, az áfonyás sört, amely hamarosan bolti forgalomban is kapható, de még az engedélyeztetési procedúra útvesztőiben bolyong…

Kép: a sörmanufaktúrában áfonyás sör kóstoló

Jártunk még Csíkszeredán, a Makovecz tervek alapján készült „rézangyalos” templomban, ahol szintén olyan csend és béke honolt, hogy bent létem alatt egyetlen embernek sem hagyta el egyetlen szó sem az ajkát.

Képek a templomról

Az egyik angyal a kupolán át betekint

Orgona és grandiózus belső terek

Láttunk kosárfonást élőben és vásároltunk is a különféle termékekből.

No mi látszik a ház ablakában közelről?

Hargitafürdőn pedig mofettázásra indultunk (sajnos épp zárva volt, amiről előre nem tájékoztattak bennünket), de a séta a csodás tájban majdnem mindenért kárpótolt. 🙂

Azt hiszem, semmit sem hagytam ki ebből a kis képes beszámolóból. 🙂

Én teljesen ki tudtam kapcsolódni a hétköznapi forgatagból.

Hála és köszönet mindazoknak, akiknek a közreműködése nélkül ez az út nem jöhetett volna létre.

 

Végezetül álljon itt egy székely vicc, ami nagy kedvencem lett az utazás alatt:

Székely Mózes megy lovas kocsiján az úton, egyszer csak a kocsmához ér. Lovát a kocsival együtt a kocsma előtt kiköti és bemegy inni egyet. Telik-múlik az idő, jól felönt a garatra… amikor eszébe jut, hogy haza kellene indulni. Ahogy kilép a kocsmából, hát látja, hogy a ló nincs sehol. Körbenéz, majd így szól: – Ha én vagyok Székely Mózes, akkor azt mondanám: Ellopták a lovamat. No de ha nem én vagyok Székely Mózes, akkor azt mondanám: 🙂 Találtam egy kocsit! 🙂

Kátai Piroska, 2018. március 19.

A cikkben említett Népművészetek Ifjú Mestere, Gergely Ramóna kézműves nyári tábora 7-12 éves gyermekek számára: június 18-22 és július 16-20. Bővebben itt: Kézműves tábor

Saját szervezésű angolos nyári táborok 14 év felettieknek:  Jobb Agyféltekés Angol nyáron