A Családi birtok ereje

CS A L Á D I  B I R T O K

Részletek az Anaszta című kötetből, 112-116 oldal.

“Ez egy olyan szóösszetétel, ami mögött a legerősebb forma jelenik meg, amely képes az embert az Isteni lét közegébe helyezni…

A család – az életbe egymás után érkező emberek sora, nemzetsége, melyek közül a legelső, egyenesen Istentől jött. Minden ma születő ember a láncolat legelejére áll. Hatalmában áll a saját családját, nemzetségét egyik vagy másik élettérbe áthelyezni. Kő-lépekbe, vagy a Családi birtok gyönyörű otthon terébe helyezni. Vagy, akár teljesen megszakítani a családi kapcsolatot. Hatalmában áll családját Isten-alkotta élelemmel táplálni, vagy olyan étellel etetni, ami nem hordozza a Lélek energiáját.
Minden újonnan született emberre súlyos teher nehezedik, az egész család sorsának felelőssége.. de ez a felelősség egyben hatalom, hogy saját és családja sorsát alakíthassa.

Az emberek többsége egyáltalán nem gondolkodik a családja sorsáról, valószínűleg az elődeik sem gondolkodtak. Amikor kiejtjük ezt a két szót: Családi birtok, bele sem gondolunk a jelentésébe…
A Családi Birtok valójában egy “hely, ahol összegyűjtöm és elhelyezem az egész családomat”….

Az ember, aki Családi birtokot hoz létre, egybegyűjtheti családja, egész nemzetsége Lelkét, és azok hálásak lesznek ezért a hatalmas tettért. Mint őrzőangyalok serege, vigyázzák majd a Családi birtokot és az azt létrehozó embert. A Világmindenségben semmi sem tűnik el nyomtalanul, csak egyik létből a másikba megy át. Amikor egy ember meghal, halandó teste a földbe kerül, abból fa növekszik, fű és virágok nőnek. Egyik létformából a másikba megy át…

A Családi birtok megteremtését elhatározó embernek el kell gondolkodnia rokonairól, elképzelni őket, és akkor felébred a Lélek, megérzi, hogy gondoltak rá, és azonnal a gondolat felvillanásának helyén terem, legyen az a Világegyetem legeldugottabb szeglete is akár.
Az ember nem emlékezhet összes rokonára, nem teheti azt sem, hogy állandóan rájuk gondoljon, de ültethet kisebb ligetet, lehetőség szerint családi fákkal, amelyek hosszú életűek, ilyen a tölgy, a cédrus. A fák ültetésekor, feltétlenül fontos családjára gondolnia, elindítani a gondolatot és csendben kijelenteni: “A családom emlékére ültetem ezt a fasort vagy ligetet. Létrehozom a Családi birtokomat, legyen ez minden valaha élő családtagom gyülekezőhelye és azoké, akik a jövőben csatlakoznak hozzánk.”
Minden egyes fa ültetésekor fel kell idézni egy nemrég távozott rokon nevét, el kell őt képzelni, kedves gondolatokkal emlékezve rá.

Az ember nem emlékezhet folyton a rokonaira, percenként, óránként, de a fák minden pillanatban őrzik a kapott információt. A családtagok lelkei megérzik ezt. A Családi birtokod, a te otthonod terében élnek majd, a fákat, növényeket és virágokat éltetve. A fák gyengébb energiát árasztanak, mint az ember, ezért állandóbbak. A lélek megérzi ezt, először egy közeli rokon lelke jön ide, akire emlékeztél, később továbbiak vonzódnak fokozatosan a helyhez.
Kilenc év múlva kisebb erdővé nőnek a kiültetett fák, és ezek különleges, hatalmas és áldásos energiával rendelkező fák lesznek.Ezt az áldásos energiát a nemzetség összegyűjtőjén és családján kívül senki sem érzi majd…

Ha az emberi testet a Családi birtokon helyezik örök nyugalomra, amit maga épített, az ő Lelke nem veti bele magát a Világegyetem végtelenségébe, az otthona terében marad, hiszen azon sokat munkálkodott, fákat ültetett, kapcsolatot teremtett a földdel. A semmit sem látó vagy halló, mégis érezni képes Lélek érzékeli a melegséget, amit a növények árasztanak felé, ugyanúgy, ahogy az ember ott élő utódai is gyakrabban emlékeznek rá, az általa teremtett környezettel érintkezve.
Tehát a Lélek a Családi birtokon marad, még ha életében egyszerűen csak üldögélt egy padon. Ha maga kéri, hogy ott temessék el, halála előtt gondolt erre, a rokonai gyakrabban látogatják majd nyughelyét, mint egy temetőben, és gyakrabban is emlékeznek rá.”