Mindig hallgassatok a megérzéseitekre, bármilyen fura helyre vagy emberekhez vezessenek is, mert csak akkor lehettek ÖNMAGATOK, ha ezeket élitek. Azonban sokszor nehéz megkülönböztetni az akaratot (a kicsinyes vagy elnyomottságból származó lendületet, visszavágni akarást,stb.) a valódi saját vágyaitoktól, melyek teremtő ereje annyira hatalmas, hogy csak kigondolnotok kell, amire vágytok, máris megkapjátok.
Most még viszonylag ritkán lehet elkapni egy-egy ilyen szinte magától megvalósuló vágyat, amikor nektek szinte semmit sem kell tenni valamiért, mégis azonnal megkapjátok azt, mert megkeres valaki vagy megérkezik valami, mintha ráérzett volna… De ezek száma úgy fog szaporodni, ahogy egyre tudatosabbak lesztek a folyamatra…
Sokszor volt már olyan, hogy én magam voltam egy elindított vágy vagy gondolat megtestesítője mások számára… azt mondtam, vagy adtam, vagy tettem, amire épp akkor a legnagyobb szükség volt… Mert megéreztem, „elkaptam” a gondolatot és „beálltam” a megvalósításba. Nagy az öröm ilyenkor nálam is és a másiknál is. Az utóbbi időben azt élem meg főképp, hogy jobb érzés adni… Azonban van ennek egy hátulütője is, amit szintén megtapasztalni kényszerülök… ha túl sok van ezekből, akkor kicsit méltánytalan elvárás lehet a külvilágtól, hogy ugyanúgy éljek, mint a többiek. (És akkor még a „dimenziós csúszkálásokról” és egyéb ide nem illő érzetek kezeléséről nem is beszéltem.)
Nos, ha nem is mindenki, de az biztosan érteni fogja, aki miatt ezt a bejegyzést megírtam. 🙂
2017. május 19.