Örömmel jelentem, hogy mindenki épségben „lediplomázott” 🙂 az első háromnapos böjt táborunkon Nagyréven. Most a léböjt egy speciális formáját választottam, az első két napon csak vizet és gyógynövény főzeteket ittunk, a harmadik, egyben utolsó napon pedig frissen facsart helyi mustot.

Egy maroknyi de annál elszántabb kis csapat az őszi napforduló utáni első hétvégén, fogyó holdnál, elhatározta, hogy megszabadul a szervezetében eddig felgyülemlett méreganyagoktól. Ehhez idillien csendes, tiszta, nyugodt környezetet választott a közép Tisza menti Nagyréven egy varázslatos apartmanházban (képes bemutatása itt) s annak tündérek lakta egyhektáros, ősfás kertjében.

A böjtöt, mely radikális módszer ugyan, de ilyen rövid távon mégis nagyon hatékony természetes mód a méregtelenítésre, a kellemetlenségeket ellensúlyozandó módon összekötötték a legszelídebb természetes terápiákkal, úgy mint sétával, napozással, jógával, tibeti hangtálas hangfürdővel és Bach virágterápiával. Mivel a menüben többféle víz szerepelt, ezért mindenki kiválaszthatta a neki legmegfelelőbb ízt, a közös elvonulás pedig segítette, hogy elinduljon egy sokkal intenzívebb befelé figyelés a testi és lelki folyamatok irányába. A test változásai ezúttal is kihatottak bizonyos lelki és érzelmi állapotokra, ahol szintén átalakulások indultak el. A testi böjtöt kiterjesztettük a szavak (szóböjt) és az elektronikus eszközök (telefon, internet, tv ) használatának böjtjére is a középső napon, amely egy újabb rátekintést engedett a résztvevők személyiségének rejtett aspektusaira.

A tapasztalatok mindenki számára lényegesen eltértek attól, amit előzetesen gondoltak róla!!!!

Akik először vettek részt teljes böjtön, csodálkozva tapasztalták, hogy testük sokkal de sokkal rugalmasabban tud reagálni a hirtelen változásra, mint azt korábban hitték. Ezeknek az embereknek periodikusan megfájdult a fejük, hiszen a folyamat hitrendszerük változásával is járt, s a test mindig jelez, küld egy üzenetet számunkra tünet formájában a benne zajló eseményekről.

Volt akinek az első nap ment könnyen, volt akinek a harmadik. Szinte mindenki fázott bizonyos időperiódusokban, főleg estefelé, ami a böjtölés egyik kellemetlen következménye lehet, hisz nem kap a test fűtésre alkalmas tápanyagot (hozzáteszem a jelenlegi hitrendszer szerint, hisz energiát nem csak az ételből, hanem a légköri pránából és a napsugárból is veszünk fel, csak jelenleg kisebb mértékben).

Az éhségérzet valóban csak az első vagy második napig tartott, utána már inkább a tisztulást kísérő jelenségek voltak kellemetlenebbek, mint például a fej és egyéb testrészek vándorló fájdalma, a gyengeség, az alvás nehézsége, piros kiütések a bőrön, szédülés hullámokban és pánik attól, hogy leesik a vércukorszint vagy valami komolyabb baj jön elő. Aki szükségét érezte, kis mennyiségben szőlőcukrot, mézet vagy frissen összezúzott szőlőszemek levét fogyaszthatta, de ezzel a táborlakók nagy része nem élt. Mindenki különösebb baj nélkül átvészelte a „nehéz” napokat.

Persze, ahogy ez ilyenkor, a test által „éhezésként” beazonosított időszakban lenni szokott, gondolatban a legváratlanabb pillanatban is megjelentek a nokedlik, palacsinták, pörköltek, s a beszélgetések témaköre is többnyire az ételek, illetve azok elkészítése körül forogtak. A program viszont, pont ezért, a gondolatok elterelését célozta meg, a gyakori mozgással, beszélgetésekkel, hangfürdővel, alvásokkal és azzal, hogy mindezt csoportosan végeztük. Több résztvevőnek a böjt másokkal együtt való megtapasztalása jelentette a biztonságot és erőt, hogy belevágjon olyanba, amiről már sokat hallott és rég ki akarta próbálni. A Bach virágterápia esszenciáinak cseppekben való szedése pedig egyszerűen és szelíden adta magát a folyamat megsegítésére, azzal, hogy szinte átprogramozódtak vagy felülíródtak régi, szükségtelenné vált hitrendszereink. (Az Orsi (Mosolya) által felajánlott Vadalma esszencia is segítette a böjt tábor sikeres végig vitelét :-))

A hangfürdő sokaknak a szívét nyitotta, szinte érezhető volt a szívtájéki rezonálása, az erdő és a Tisza közelsége az elcsendesülést, szemeink természetben való nyugtatását szolgálta, a torna- és légzésgyakorlatok a vér jobb oxigénellátását segítették, a környék állatai és növényei pedig a természettel való harmonikus kapcsolódást és a szavak nélküli kommunikációt fejlesztette bennünk. A szóböjt ez utóbbit is célozta azon túl, hogy mi magyarok tudjuk: „sok beszédnek sok az alja”. Ettől függetlenül talán a szóböjt, de még inkább a telefonböjt bizonyult a legnehezebb feladatnak. Tényleg ennyire rá vagyunk kattanva a telefonunkra. Ott nézzük meg a pontos időt, az ébreszt bennünket, azon keresztül kapunk híreket a világból, az időjárásról, beszélünk a családdal, írunk leveleket, amivel önmagában véve nincs is semmi baj, ha megfelelő mennyiségű időt szánjuk rá és azt nem más fontos dologtól vesszük el… Ezt itt nagyjából szintén sikerült teljesítenünk, persze mindenkinek van még mit fejlődni. 🙂

Azoknak, akik korábban már böjtöltek egyénileg, most itt a közösségben a sok beszélgetés és a saját ritmus hiánya nehézséget okozott. A tábor szervezőinek ezúttal kicsit nehezebb volt elmélyülni a saját belső folyamataikba, hiszen többfelé kellett figyelni, de már mindketten többször böjtöltek és ez itt csak egy újabb megtapasztalás volt.

Volt, akinek a teán kívül hiányzott egyéb más íz is, mint frissen facsart zöldség-/gyümölcslé vagy leves, és volt olyan is, aki a második nap végével abbahagyta a böjtöt, mert belső késztetései ezt súgták. Bátran megtehette, hisz ez nem teljesítménytúra volt, hanem közös cél teremtette együttlét.

A tábor végén összegyűjtöttük, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, megbeszéltük az étkezésre való visszaállás módját (kis adag, egyszerű, alapos rágás után lenyelt, kis mennyiségű, lehetőleg nyers, tápanyagdús ételek fogyasztása, hisz ilyenkor a szervezet olyan mint egy kiszáradt szivacs, mindent azonnal beépít). Páran a böjtös élményeinket még „megfejeltük” egy termálfürdős mártózással is a Cserkeszőlői Élményfürdőben vasárnap délután, ami érdekes mód most nem lankasztóan, hanem épp ellenkezőleg, frissítően hatott a három nap befejezéseként.

Ezúton köszönöm minden résztvevő (Lilla1, Lilla2, Anna, Anett és Norbi), szervező társaim (Andi és Orsi) és külső segítő (anyukám, aki a böjtöt ugyanúgy végigcsinálta de otthon, Hunyadi Joci, akitől a mustot kaptuk, Ibolya húgom, aki sofőrködött, és Sülyéné Juliska néni családjával, akik ősei házának rendbetételével és rendelkezésünkre bocsátásával a helyet adták) jelenlétét az első Tisza parti Böjt táborunk létrehozásában.

Találkozunk ugyanitt tavasszal, 2017 márciusában, a tavaszi napéjegyenlőség környékén!

Addig is koncentrálunk a következő, novemberben tartandó Káposztás Táborunk szervezésére. (Részletek később, de most röviden csak annyi, hogy a káposzta jótékony hatásaira építünk egy szintén háromnapos elvonulást, ahol csak káposztás ételeket eszünk.) Akit érdekel bármelyik lehetőség, már most jelentkezhet. :-))

Szervezte és lejegyezte: Kátai Piroska

Budapest, 2016. szeptember 26.

 

További hangulatfestés: a tábor résztvevőinek visszajelzései

Bordás Anett:
„Sokat tanultam ebben a 3 napban a saját tűrőképességemről és akaraterőmről. A mélypont a 3. nap reggelén érkezett el, de kis segítséggel hamar átlendültem rajta. Fantasztikus élmény volt a jóga, a séta az erdőben és legfőképpen a hangfürdő. Ez a 3 nap arra ösztökél engem, hogy a mindennapi életembe is beépítsem a rendszeres böjtölést, mert máris erőteljesen érzem a pozitív hatását. Ezen kívül ami örömmel tölt el az, hogy nagyon jó és érdekes embereket ismertem meg.”

Monos Lilla:
„Ahogy kiszálltunk a kocsiból azt éreztem, hogy lelki szemeim előtt is hasonló házat képzeltem el az eseménynek. Először azt éreztem tiltakozik minden egyes sejtem, hogy ne vegyek magamhoz táplálékot. Hatalmas küzdelem volt nekem ez, elsősorban tábor saját magammal. Az önfegyelem, az éhség leküzdése… Mintha az egész lényem küzdött volna ellene. Hálisten a támogató környezet nem volt ezekben a kételyekben a segítségemre. Saját magamat kellett ezekben a napokon leküzdenem. Nagy felismerésre is rájöttem magammal kapcsolatban, hogy már nincs szükségem kívülről érkező állandó megerősítésre. A második napi túra nagyon nagy élmény volt, őszintén szólva én nagyon élveztem a szóböjtöt, számomra világossá vált szavak nélkül is megérthetjük egymást. Élveztem a természetben töltött minden egyes percet, annyira jó érzés volt a stégen feküdni és megpihenni. Látni az eget a tükröződő vízfelületen… A hangtálazás nyújtott még új fajta, eddig meg nem tapasztalt élményt, ahogy éreztem, hogy a rezgés hatására a szívem rezgett, soha életembe ilyen élménybe nem volt részem. Illetve a vasárnapi reggeli jóga a nap üdvözlés ászanával a harmatos füvön. Nagyon jó és érdekes utazáson vettem részt köszönöm Kátai Piroskának és az ő Szeretet Terének :)”