A folyó szelleme

Az indiánok és más “civilizálatlan” népek elmeséléseiből már sokat hallottam arról, hogy a hegynek vagy erdőnek van szelleme és én magam is megtapasztaltam, hogy fizikai helynek is lehet szelleme… (Kommunikáció a növényekkel) Tisza partján nőttem fel, akkoriban sokat jártam le a folyó partjára. Gyakran, ha valami sérelem ért, vagy nem értettek meg a többiek, elmentem a folyóhoz és csak üldögéltem ott, beleolvadtam a környezetbe, figyeltem mi történik, élveztem, hogy egyedül vagyok és senki sem szól hozzám. Viszont számtalanszor éreztem, hogy nem vagyok egyedül… hogy a folyó, mint “személy” is jelen van, és néha azt is éreztem, hogy a

FOLYÓ SZELLEME RÁM TEKEREDIK

mint egy kígyó. Nem fojtogatóan, nem rosszindulattal, hanem védelmezőn, támogatón, melengetőn… A kígyó, csak mint szimbólum jelent meg, a tekeredés miatt, nem a hozzá társított negatív jelentésben. Nekem ez mindig megnyugvást, megerősítést, olyan “veled vagyok, nem vagy egyedül” érzést hozott.

Azóta tudom és hiszem, hogy mindennek, mi létező e földön, embernek, állatnak, növényeknek, köveknek van egy olyan fizikai szemmel nem látható, de mégis létező, más síkokra is “kiterjedő” része, amit mi szellemnek hívunk… de tulajdonképpen fogalmunk sincs, innen a fizikai dimenzióból, hogy mire mondjuk azt: szellem…

2016. május 10.