A nő nem attól nő, hogy mit visel magán.
A nő lehet bátor is.
Küzdőszellem.
Gyengéd, de erős is egyben.
Határozott és ellenálló.
Minden viharnak ellent tud állni, mert belágyul tőle a legerősebb vihar is.
És a felhők mögül a nap sugara is kiárad.

A nő olyan, mint egy nyíló rózsa.
Mikor kinyílik, illatozik.
És az illata messze száll a távolba.
Belekerül a levegőbe. És a levegőből beszippantod.
Belekerül minden apró részecskébe.
Ott van a sejtjeidben.
Ezt az illatot viseli magán a NŐ.

Ezt az illatot kiárasztja, és ezt az illatot valaki újra beszívja, és újra magáévá teszi.
Így jár, így áll tovább újra meg újra átadva önmagát.

A nő az egység.
Nem különálló.
Nem más és jobb.
Önmagában megtestesíti a férfit is, és a férfi önmagában a nőt is.
Amit te nőnek gondolsz, vagy ismersz, mint szó, az nem a teljes valóság.
A nő ennél sokkal többet takar, sokkal többet mond.
A növekedést.
Az életet és a táplálást…

Mi növekedik,
növendékké válik,
majd NŐvé fejlődik benned.
Majd visszatalál, Önmagához
és újra növekszik, és nővé válik.
Ez tehát a NŐ.
Mindaz, ami a fejedben van a nőről,
csak illúzió. Látszat.
Nem valóságos.
Beléd táplálták.

Még nem ismered a nőt igazán,
de törekedj arra, hogy megismerd.
Kerülj közelebb hozzá!
S megismered, hogy a nő nem valami nemiség,
még csak nem is valami különálló dolog,
és még csak nem is dolog,
nem fogalom.
Hanem mindennek magja,
önmaga.
Mi megtermékenyít,
teremt,
maga az erő.
A megnyilvánult.

Ne keresd, mert hiába keresed. Nem fogod megtalálni.
De láthatod és tapasztalhatod.
Ha kutatod, eltévedsz.
Ha éled, akkor ott vagy.
Ha nem akarod megérteni, akkor jó!!
A NŐT NEM LEHET MEGÉRTENI,
csak megtapasztalni és megélni.
Minél jobban boncolgatják,
annál távolabb kerülnek annak valóságától,
ami valójában maga a nő.

Természet Leánya, 2014. április 25.