A TEREMTÉS TITKA

Részlet Vlagyimir Megre: A Teremtés című könyvéből (46-48 old.)

„Az egész Világegyetemben még senkinek sem sikerült megfejteni a talányt, az elrejtett titkot, hogy milyen erővel lett megteremtve az anyagi szint, hol, miben vannak a szintet összekötő szálak és mi köti össze az egész Világegyetemmel. És hogyan, minek köszönhetően képes e szint önmagát újrateremteni?

Amikor Isten megteremtette a Földet és minden rajta lévőt, a lények a soha nem tapasztalt gyorsaság miatt képtelenek voltak megérteni, mivel, milyen erővel hozza Isten létre az egész mindenséget. Amikor minden kész volt és megnyilvánult, amikor látták, hogy az ember erősebb mindannyiuknál, a gyönyörű látvány előbb ámulatba ejtette, lelkesedéssel töltötte el őket, majd felébredt bennük a vágy, hogy ők is ezt tegyék. A vágy, hogy ők is létrehozzanak egy ugyanolyat, a sajátjukat. E vágy egyre nőtt. Sőt, ez még ma is él sok-sok létező energiában.
Más galaxisokban, más világokban megpróbálták létrehozni a Föld mását. Még Isten által teremtett bolygókat is felhasználtak erre. Sokaknak valóban sikerült is létrehozni a földi létezés mását, harmóniáját, a mindennek mindennel létező kölcsönös kapcsolatát. Ezért a Világegyetemben máig vannak bolygók, ahol ugyan van élet, de olyan, mely a földi élet csupán torz mása.

Amikor a temérdek arra irányuló kísérlet, hogy ne csak jobbat alkossanak, hanem legalább lemásolják azt, mind csődöt mondott, – a titkot pedig Isten nem fedte fel – a lények közül sokan fordultak az emberhez. Világos volt számukra, hogy ha az ember Isten teremtménye, ha ő Isten kedvence, akkor nem történhetett meg, hogy Isten szerető szülőként ne adott volna meg neki bármit is. Éppen ellenkezőleg – Isten nagy lehetőségeket adhatott az embernek – saját Fiának.
Ezért a Világegyetem lényei az emberhez kezdtek fordulni és mind a mai napig igyekeznek hozzá fordulni. Sőt, ma is vannak emberek, akik arról mesélnek a körülöttük élőknek, hogy valaki láthatatlan, valahonnan a világűrből beszél hozzájuk és saját magát szellemnek és jó erőnek nevezi. Ekképpen akkor is, már a kezdet kezdetén, hol intőn, hol kérlelően fordultak az emberhez.
Minden egyes kérdésnek ugyanaz a lényege, csak különböző módon van álcázva: „Mondd, ember, hogyan, milyen erővel lett megteremtve a Föld, minden létező rajta, hogyan, miből lettél te ilyen hatalmassá teremtve?”

Az ember azonban választ senkinek sem adott. A választ erre kérdésre ugyanis akkor sem tudta és most sem tudja. Ám az érdeklődés benne egyre nőtt, ezért az ember Istentől kezdte kérlelni a válaszokat. Isten nemcsak hogy nem válaszolt, hanem megpróbálta az emberrel megértetni, kérte őt, hogy a kérdést verje ki a fejéből:
– Kérlek, Fiam, alkoss, teremts! Megadatott neked, hogy a földi térben és más világokban alkoss, teremts. Amit vággyal kigondolsz, testet ölt. Csak egyetlen egyet kérek tőled, ne elemezd, hogy mindez milyen erővel történik.
– Anasztázia, nem értem, Isten miért nem akart beszélni még saját fiának sem a teremtés módjáról?
– Csak feltételezni tudom. Azzal, hogy nem válaszolt még saját fiának sem, Isten igyekezett megvédeni őt a bajoktól s elhárította a világegyetemi háborút.
– Semmilyen összefüggést nem látok a meg nem válaszolt kérdés és a világegyetemi háború között.
– Ha a teremtés titka fel lenne fedve, akkor a Világegyetemben erejüket tekintve a földivel egyenlő erejű létformák keletkezhetnének más bolygókon is. A két erőnek kedve támadhatna egymást megmérni. Lehet, hogy a versengés békés lenne. Lehet, hogy hasonló lenne a földi háborúkhoz. Ezzel viszont a Világegyetemben kezdetét vehetné a háború.
– Akkor tényleg maradjon inkább továbbra is titokban Isten alkotásának a módja. Hacsak valamelyik az ilyen lények közül maga rá nem jön anélkül, hogy valaki megsúgná neki.
– Azt gondolom, hogy soha senki sem fogja a titkot megfejteni…”