Sokan tudják rólam, hogy Anasztázia „rajongó” vagyok, de kevesen tudják, hogy miért és hogyan lettem az, és hogy ki Ő, mi Ő az életemben. Gondoltam megosztom itt ezt is azokkal, akik kíváncsiak rá…

2007-ben kaptam meg a könyvsorozat első kötetét egy banki alkalmazottól, aki úgy ítélte meg (miután egy visszaélésekkel teli, nehéz banki ügylet miatt számára teljesen érthetetlen módon mégsem borítottam rá az asztalt), hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom… Kíváncsivá tett. Azon a hétvégén, amikor elolvastam a könyvet, minden megváltozott bennem. Az első érzésem az volt, hogy ezt a könyvet én írtam. Nem most. Nem tudom mikor… De olyan, mintha belülről ez az egész már létezett volna bennem… Furcsán jó érzés volt olvasni őket más által leírva…

Évekkel később jöttem rá még arra is, hogy harmadikos gimnazista koromban (1988), tisztán emlékszem a jelenetre, épp a gimiben voltam az emeleten a tanári szobák előtt, amikor hatalmas melegséget éreztem a szívem tájékán és csak annyi információ jött abban az érzésben, hogy Oroszországban (akkor még Szovjetúnió volt) „új hajnal hasad”. Nem tudtam mire véljem ezt az érzést, de olyan tiszta volt és ma is tiszta, hogy bennem maradt.

Most már tudom, beazonosítottam, hogy Anasztázia első megkeresése volt felém. A második Vlagyimir Megre könyveinek elolvasása, mely új, de sokkal fontosabb értelemmel és tartalommal töltötte fel az életem. Tudtam, felismertem, hogy ez az, ami miatt itt vagyok most, ha úgy tetszik és ha van ilyen, akkor ez az ÉLETTERVEM. Titkon belül mindig volt egyfajta „küldetés tudatom”, és a könyvek elolvasása után már biztosan tudtam, hogy az oktatás területén, talán egy újfajta iskola megalapításában, vagy eddig még nem létező, de általam megjelenített információk közlésével tudok én is hozzájárulni ehhez a gyönyörű világhoz… Azóta Anasztáziától még több „impulzus” érkezett hozzám, amelyeket a későbbiekben részletesen tervezek megosztani.

A könyv akkor, 36 éves koromban, akkora hatással volt rám, hogy az életem mindhárom fő területén változtattam egy nagyot. Nem is értem, hogy volt akkor annyi erőm, hogy ezt a lépést megtegyem, de rövid időn belül felmondtam a munkahelyemen, kiléptem a párkapcsolatomból és elköltöztem egy új helyre, hogy új életet kezdjek. Elkezdtem intenzíven nyelvi magánórákat adni, sok-sok új emberrel, családokkal ismerkedni, ökológiailag tiszta helyeket látogatni, megreformálni az étkezésem és az életmódom. Másokat általában testi lelki betegségek indítanak el ezen az úton, én a könyvek által kaptam lökést és ismertem fel azokat a dolgokat, amik engem előre visznek.

Azóta nagyon-nagyon sok minden történt velem, többek közt szokatlan, megmagyarázhatatlan és furcsa történések és egybeesések is, melyekből igyekszem minél többet leírni… Addig is álljon itt egy rövid összefoglaló a nagyszerű tajgai remetenő, Anasztázia, életéről és földi jelenlétének fontosságáról a sorozat utolsó, Anaszta (írója: Vlagyimir Megre, magyarországi hivatalos honlapja: http://www.anasztazia.hu/) című könyvéből vett idézettel:

„Anasztázia, a szibériai tajga legmélyén él, ott, ahol valaha nagy- és dédszülei is éltek. Az ő lakhelye 25-27 kilométerre esik a legközelebbi eldugott, néma szibériai falutól. Ahol nincsenek kiépített utak, sőt ösvények sem. Ilyen útra, vezető nélkül elindulni, rendkívül kockázatos. A tisztás, ahol él – alig különbözik bármelyik más tajgai tisztástól. Talán gondozottsága, és a virágok sokasága által tűnik ki. Anasztázia tisztásán nincs építmény, pihenő- és tűzrakó hely sem. Mégis, éppen ez a hely Anasztázia saját családi birtoka, uradalma.

1994-ben, az első találkozásunkkor, Anasztázia 26 éves volt. Anasztázia gyönyörű szibériai nő, sőt rendkívüli szépség, és ezek a szavak egy cseppet sem túlzóak. Képzeljenek el egy fiatal nőt, aki valamivel magasabb 170 cm-nél, aki kecses, nem olyan vékony, mint a mostani manökenek, hanem kifejezetten sudár és rugalmas alkatú, mint egy tornászlány. Arányos, szép arcvonásokkal,
szürkés-kék szemekkel, haja derékig érő, érett búzakalász színű.

Lehetséges, valahol találkozhatunk küllemében hozzá hasonló nővel. Egyedi lelki tulajdonságai
és különleges jellemvonásai azok, amelyek rendkívül széppé és egyénivé teszik Anasztáziát – melyekhez hasonlót nem találhatunk. Egész megjelenéséből sugárzik a tökéletes egészség, ezt tükrözi minden mozdulata, lépteinek könnyedsége, légiessége. Olyan benyomást kelt az emberben, mintha megfoghatatlan energiaforrás táplálná, mely a környezetét is átmelegíti láthatatlan sugaraival.

Anasztázia tekintetével enyhén felmelegíti a testet, és egy jellegzetes nézéssel, mintha hunyorogna, egy kisebb távolságból képes izzadásig hevíteni a testet, különösen a talpak környékén. A szervezetből ekkor méreganyagok távoznak, ezután sokkal jobban érezhetjük magunkat.

Egyébként úgy gondolom, hogy a növények gyógyító tulajdonságainak ismerete, valamilyen belső energia, lehetővé teszi, hogy Anasztázia teljes mértékben meg tud gyógyítani bármilyen emberi betegséget. Végső soron a fekélyemet is ezzel a különös nézésével, néhány perc alatt meggyógyította. Mégis határozottan elzárkózott egyéb betegségem gyógyításától.

„A betegség – az egy komoly párbeszéd Isten és ember között”, – ahogy Anasztázia mondja. A fájdalmaiddal, a saját betegséged által Isten felhívja figyelmedet a helytelen életviteledre. Változtass rajta, megszűnnek fájdalmaid és a betegség továbbáll.

Anasztáziának van egy másik rendkívüli képessége: amikor mesél valamiről, a hallgató elméjében képek jelennek meg, vagy néha azon kívül is – a térben feltűnnek az események képei, amelyekről éppen beszél. Mégis, az általa megjelenített látvány sokkal tökéletesebb a modern tévékészülékek
képeinél. Ez az élmény sokkal átfogóbb – mivel illatok, hangok kísérik abból az időből, amiről éppen mesél.

Nem kizárt, hogy réges-régen sok ember rendelkezhetett hasonló tulajdonságokkal. Ha figyelembe vesszük, hogy mostani technokrata világunkban az ember nem hozott létre olyan alkotást, ami a természetben ne létezne, akkor lehetséges, hogy a korábbi civilizációkban, a mai tévékészülékekhez, mobiltelefonokhoz hasonló, mégis sokkal fejlettebb eszközökkel rendelkeztek.

Anasztázia sok képet jelenített meg különböző korokból a teremtés kezdete óta. A képekkel javarészt a családjával kapcsolatos történéseket mutatja be. Ha megkísérelném egyszerűbben kifejezni Anasztázia képességeit, azt mondhatnám – a remeteségben élő Anasztázia genetikai szintű
emlékekkel rendelkezik, és szabadon tudja lehívni azt a tudást, tapasztalatot és érzéseket, melyeket ősei átéltek, az első ember teremtése óta.

Hasonlóképpen tudja modellezni az emberek jövőbeni életét is.
Anasztázia élete a szibériai tajgában jelentősen eltér a városokban élő emberekétől. Hogy jobban értsük, milyen körülmények között éli életét, néhány szóban feltétlenül el kell mondanom, milyen is maga a szibériai tajga. Ez Oroszország legnagyobb kiterjedésű ősi és havas síksága. Európai
területen 800 km kiterjedésű, Nyugat- és Kelet Szibériában – 2150 km. Amint láthatjuk,
ezek a területek elképesztőek. Jelenleg a tajgát joggal tarthatjuk a Föld tüdejének, itt hatalmas mennyiségű oxigén képződik…” (6-8 old.)

******

„Még az első könyvemben részleteztem Anasztázia életmódját a tajgai környezetben és annak meglepő szokatlanságát. Mai szemmel visszatekintve, ismeretségünket az évek távlatából értékelve, arra a megállapításra jutottam, hogy a mai nagyvárosokban élő emberek életmódja Anasztázia természettel összhangban lévő életviteléhez képest természetellenes és értelmetlen.

Először szokatlannak tűnik, ahogy az erdei állatok élelmet hoznak Anasztázia egy bizonyos jelzésére. De egy vadászkutya is odaviszi gazdájának a zsákmányt. A sólyom is átadja a prédáját. A falusi környezetben a kecske, tehén is örömmel adja tejét a gazdáinak.

Az Anasztázia tisztásának közelében élő állatok saját lakhelyüknek tekintik a területet, és az ezen a területen élő embert vezetőjüknek, falkavezérnek nézik. Nemzedékről nemzedékre tanították be
Anasztázia ősei a különféle állatokat, majd maguk az állatok adták tovább a tudást utódaiknak.

Anasztázia nagyon keveset eszik, sohasem csinál különösen nagy ügyet az étkezésből.

Sokan kérdeztek arról, hogyan vészeli át Anasztázia a kemény szibériai telet, ahol a hőmérséklet akár mínusz 35-40 fokig is süllyedhet, amikor nincs megfelelő meleg ruházata és fűtött lakhelye. Mindenekelőtt elárulom, hogy amikor a nyílt területeken a levegő hőmérséklete megközelíti a mínusz 30 fokot, akkor a tajga mélyén sokkal melegebb a hőmérséklet, a különbség akár tíz fok is
lehet.

Anasztáziának a tajgában több helyen is van földbe vájt kunyhója. A legfőbb ezek közül, ahol néhány alkalommal magam is éjszakáztam, önmagában egy földbe vájt mélyedés – két és fél méter hosszú, szélessége és magassága is körülbelül két méter. A kunyhó bejárata keskeny, kb. 60 cm széles, magassága másfél méter. A bejáratot cédruságak fedik el. A kunyhó fala és plafonja
vesszővel fonott, melybe száraz fűcsomókat és virágokat szőttek. A padló száraz szénával van beborítva.

Nyáron igazán kellemes ilyen hálóban aludni, semmilyen külső zaj nem szűrődik be. A városokban, többszintes házakban élve, az emberek különféle rádió- és elektromos sugárzásnak vannak kitéve.
Késő ősszel Anasztázia száraz szénával tölti meg a hálóját, és mély álomba merül, melyet a tudósok anabiózisnak hívnak.

Az anabiózis, a tudomány mai állása szerint egy olyan állapot, melyben az életfunkciók, az anyagcsere olyan mértékben lassulnak le, hogy minden életjel gyengül, szinte felismerhetetlenné válik.

Ezen különleges biológiai jelenséget tanulmányozva, a tudósok a figyelmüket olyan tervek kidolgozására összpontosítják, amelyeket hosszú űrutazásoknál lehetne alkalmazni.
Mindenekelőtt az a körülmény keltette fel érdeklődésüket, hogy az anabiózis, vagyis téli álom állapotában, az élő szervezet lényegesen kevesebb oxigént használ fel, és nem igényel táplálékot. Bizonyított tény, hogy ilyenkor növekszik az ellenálló képesség a kedvezőtlen környezeti hatásokkal szemben. Megállapították, hogy a fertőző betegségek nem fejlődnek ki a téli álom ideje alatt,
mesterséges megfertőzés esetén sem, és a különféle mérgek, melyek halálosak normál
életkörülmények között, az anabiózis, vagyis a hibernálás állapotában teljességgel ártalmatlanok.
Tudományosan alátámasztották, hogy amennyiben ilyen állatokat halálos dózisú sugárzásnak tesznek ki, a lelassult anyagcserének köszönhetően túlélik azt, és ébredés után az életfunkcióik normális működése visszaáll.

Érdekes kérdést vethet fel, hogy az ember lelkével mi történik a téli álom ideje alatt? Kutatásaim során nem találtam egyetlen erre vonatkozó feltevést sem a tudósok megállapításai között. A téma feltárása előttem állt.” (15-17 old.)

*******

Anasztázia hívta fel az író, Vlagyimir Megre figyelmét a szibériai cédrusfa gyógyító tulajdonságaira, amelyre aztán sikeres üzleti vállalkozást is épített az előtte is vállalkozó beállítottságú író. Most jöhetne a gondolat, hogy: Ja, persze, hát innen fúj a szél, egy újabb vállalkozás, valaki megint jól jár a többieket pedig hülyítik…. Véleményem szerint viszont irigység helyett inkább szeretetünket és nagyrabecsülésünket kellene kifejeznünk az író felé (honlapja 14 nyelven elérhető, íme az angol nyelvű: http://vmegre.com/en/), mert Anasztázia szellemisége és eszmeisége annyira tiszta, annyira szívet-lelket melengető, hogy az írónak könnyen megbocsátható az, hogy ő is csak egy ember az anyagi világban, aki élni, megélni szeretne abból, ami neki van. Egyébként pedig Anasztázia maga buzdította őt a könyvek megírására, amelynek egyenes következménye lett, bár akkor még előre nem lehetett megjósolni, hogy micsoda ismertséget és hírnevet hoz ez a szerzőnek…  Zárásul a cédrus jelentőségéről írottakat, szintén úgy éreztem, hogy közölnöm kell itt, ebben a bejegyzésben:

„A szibériai cédrus terméseinek minősége jelentősen meghaladja az átlagos cédrusmagokét, melyek bolygónk különböző éghajlatú területein honosak. Pallasz akadémikus erről még 1792-ben írt levelében II. Katalin cárnőnek.

A cédrus még feldolgozott állapotában is megtartja különös tulajdonságait, például a szibériai cédrusból készült ruhásszekrénybe sohasem költözik bele a moly, illóolaj kipárolgásának köszönhetően. A bölcs Salamon király is – ismerve a cédrus látható és titokzatos tulajdonságait – palotát építtetett, s a különös gondossággal válogatott cédrusokért birodalma néhány városát adta
cserébe.

„Úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát” (Kir8:11)

Alaposan áttanulmányoztam különböző forrásokat a szibériai cédrusról, tisztelettel meghajlok ezek előtt és feltételezem, hogy a cédrus a jégkorszakot megelőző idők képviselője, sőt lehetséges, hogy egy biológiailag fejlettebb civilizáció küldötte. Vajon hogyan is vészelhette át a bolygószintű pusztulást és született újjá a mi világunkban?

A cédrus magjai átvészelik a fagyokat, és képesek hosszan megőrizni csírázóképességüket,
hogy kedvezőbb környezeti körülmények között kihajtsanak és alkalmazkodjanak az új életkörülményekhez, és ez az alkalmazkodóképesség a mai napig alakul.

Vajon mitől olyan különös a cédrus termése? Vajon miért is tekinthetjük korunk ökológiailag a legtisztább és legkiemelkedőbb gyógyhatású termékének?

A cédrus magjában megtalálhatóak az alapvető ásványi anyagok, vitaminok – a legtökéletesebb összetételben. A Tomszki Egyetem tudósai megvizsgálták a cédrusolaj tulajdonságait, és hasznosnak találták a Csernobili Atomerőműben történt katasztrófa károsultjainak gyógyítására,
különösen a súlyos sugárfertőzést elszenvedetteknél, és megállapították, hogy a kezeltek
körében a cédrusolaj alkalmazásával jelentősen javult az immunrendszer állapota.
A cédrusolaj használatára nincs ellenjavallat – fogyaszthatják várandós- és szoptatós
anyák egyaránt.

Létezik még egy talányos tény a cédrus termésével kapcsolatban. A cédrus termésmentes
időszakát tanulmányozva megfigyelhetjük, hogy ebben az időszakban néhány emlős nősténye nem engedi magához a hímeket és elmarad az utódok nemzése is. A mai napig megfejthetetlen, milyen módon tudatja a cédrus, hogy az adott évben nem hoz termést. Hiszen a párzási időszak tavaszra
esik, a cédrus késő őszre érleli be magjait, és küllemét tekintve nehéz megállapítani a cédrusról, hogy várható-e termés, vagy elmarad…

… A szibériai cédrus élőhelyéről származó coboly szőrméje világviszonylatban, évszázadok óta első
helyet foglal el. Mint ismeretes, a szőrme minősége teljességében tükrözi az állat egészségi állapotát.
Ahogy az emlősöknél javul a bőr minősége a cédrusmagok fogyasztásától, hasonló fejlődés tapasztalható az embereknél is, különös tekintettel áldott állapotban való alkalmazásakor, a fejlődő magzat esetében is. Mai körülményeink között a nők többsége nem jut elegendő minőségi ételhez, és ezzel az egészséges utódok világra hozatala kerül veszélybe, ha ez a helyzet tartósan fennáll, a
közösség egészségi állapotának hanyatlásában mutatkozhat.

A cédrus termései teljességében megcáfolják a tudósok azon véleményét, mely szerint a földművelés ékes bizonyítéka és vívmánya az emberi fejlődésnek. Feltételezem, hogy a föld megművelése – az emberi civilizáció hanyatlásának következménye, a természethez való viszonyulás ösztönös tudásának elvesztése, az életkörülmények változása, a „mindennapi
kenyerünk” megszerzésének igénye, vezették el az embereket ahhoz, hogy a földeket
verejtékes, fáradtságos munkával műveljék meg. ítéljék meg maguk.

Képzeljünk el egy háromtagú családot, akik a kis földjükön élnek, ahol két termőkorú cédrus áll. Biztosan állíthatjuk, hogy kicsi birtokukon gazdálkodva, mindössze két cédrussal, ez a család soha nem fog éhezni, még a legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok ínséges idejében sem. És nem fognak szűkölködni, kenyéren és vízen élni, helyette elsőrangú, és a legkeresettebb élelmet fogyaszthatják ezen idő alatt.

Egyetlen cédrusfa képes egy tonna magot hozni, mely tisztítva élelemként használható fel, és ez még nem minden. A tisztított cédrusmagból készíthetünk magtejet, amely nem csupán emberi fogyasztásra, de csecsemők táplálására is alkalmas. A cédrusmagból kiváló minőségű olajat préselnek, melyet saláták és más ételek készítéséhez használnak, mindemellett az olaj gyógyhatású tulajdonságai is ismertek.

Az olaj préselése után visszamaradt pogácsát lisztként használják – kenyér, keksz, sütemény és fánkok készítésénél. A cédrusból olajgyantát (balzsamot) is nyernek, melyet az orvostudomány és a népi gyógyászat egyaránt gyógyhatású, betegségmegelőző szerként tart számon. A szibériai cédrus nem igényei különösebb törődést, trágyázást, ásást, kapálást sem telepítést. A magok ültetését egy kis madár végzi – nevezetesen a cédruska (fenyves-, v. mogyorószajkó, magtörő – Nucifraga
caryocatactes).

Lassan érthetővé válik, miért volt felesleges a földművelés az őseink számára, egyszerűen átlátták a természet működésének összefüggéseit.

Ki tudná megmagyarázni, hogy bár a cédrus kétévente egyszer terem, mégis milyen módon lehet kipótolni segítségével az alacsony terméshozamot a kedvezőtlen évjáratban? Elmondom. Való igaz, hogy a cédrus kétévenként hoz termést, néha még ennél is ritkábban, de magjai egyedülálló tulajdonsága, hogy tobozában meghagyva csírázóképességét kilenctől – tizenegy évig megőrzi.

Persze, a jelen életünk ennél egy kissé bonyolultabb. A cédrusfa nehezen tűri a városi környezetet, nem él meg az ökológiailag szennyezett területeken, ennek ellenére van reménykeltő példám. Számos forrás megemlíti, hogy a cédrus reagál az emberi érzelmekre, képes átvenni az ember energiáit, átalakítva és megsokszorozva visszaadni azt. ” (9-12 old.)

Azokon túl, amiket már itt felsoroltam, ha meg kellene röviden fogalmazni, ki számomra Anasztázia, azt mondanám, hogy a lánytestvérem, a példaképem, a tanárom, az útmutatóm, az ősanyám, a Forrás egyik megtestesítője, stb. Ő nem csak egy ember az életemben, hanem AZ Ember az életemben… Ő a referenciapont. Én vagyok a „honnan” és Ő a „hová”, ahogyan én is referenciapontként számítok neki a „honnan jöttem” kérdésre… Minden relatív és mindannyian haladunk valamerre. Egyet viszont biztosan tudok: az irány nemcsak az előre, hanem a felfelé is. 🙂

Létrehozva: 2016. március 29.

Utolsó módosítás: 2019. március 5.

Kapcsolódó oldalak: Anasztázia statisztika, Gyermeknevelés felsőfokon, Anasztázia „mozgalom” itthon (www.monagyfalu.hu)