„Ma valami olyasmi történt velem, amit úgy érzem muszáj megosztanom mindenkivel… Reggelre képeket láttam, vagyis kétfajta „álmot”. Egymás után tudom leírni őket, de egyszerre voltak jelen. Az egyik normál álomkép volt, egy történés valakivel kapcsolatban, de a másik az nem álomkép volt, hanem JELENÉS. Annyira gyönyörű, tiszta és szívet melengető volt az érzés, amit hozott, hogy tudom, 100 százalékig bizonyos vagyok benne, hogy nem álom volt. Az álom nem ilyen. Az álom nem hordoz ekkora örömöt, amit én ezalatt átéltem…

Nagyon nehéz szavakba öntenem azt, amit éreztem. Olyan volt, mintha maga az Isten üzente volna nekem, hogy minden rendben van, biztonságban vagy, bármi ér, bármi jön, te ne feledd, hogy ki vagy valójában. Ez a kép még azt az üzenetet is hordozta, hogy nem kell építenem semmit, nem kell vennem semmit és nem is kell tennem semmit annak érdekében, hogy több legyek mint ami már most is VAGYOK. Persze, törődnöm kell a fizikai testemmel, mert az múlandó, jól kell táplálnom, komfortosan kell tartanom, hogy minél tovább „bírja” ezt az életet, amit most élek, de abban, ami miatt itt vagyok, már nem kell tovább építkeznem. A puszta létem elég ahhoz, ami a lényeg. Nem a fogyasztás, az építés, a fejlődés a lényeg. Nem is a tanulás. Csakis kizárólag a LÉT. Az hogy vagyok, az hogy élem az életem, bármit is csináljak benne, még a szeretet sem fontos. Törekedhetek rá, mert jó törekvés, de még ez sem a lényeg… Még ez is a „maszlag” rész, amivel magyarázzuk az ittlétünket… Mert csak magyarázataink vannak. Nem az a lényeg, hogy jó legyek. Nem az a lényeg, hogy kerüljem a „rosszat”. Nem az a lényeg, hogy szabályok szerint éljek és az sem, hogy hasznos legyek másoknak. A lényeg a létezésben van…

Képzeljétek el azt az állapotot, amikor a legnagyobb öröm ért benneteket az életetekben… Amikor megszületett a gyermeketek vagy amikor megvettétek a hőn áhított tárgyat, ház, autó, bármi… S ezt szorozzátok meg SZÁZEZERSZER. No, ezt a százezerszeres örömöt éltem én meg ebben a képben, vagy sugallatban, vagy ki tudja miben ma reggel, de az biztos, hogy ez nem álom volt. Sokan beszéltek már erről, akiket eddig csak olvastam, de most így, hogy én is megkaptam, hogy ÁTSUGÁRZOTT rajtam ma jóisten, vagy ki tudja mi, talán még kialakulófélben lévő betegségem is meggyógyult ettől, annyira erős és intenzív volt… Vagy úgy is el lehet még képzelni, hogy amikor süt a nap, és az arcodat feléje fordítod, érzed a melegét, a simogató gondoskodását, és TUDOD, hogy ő éltet, általa kapcsolatod van az egész világmindenséggel, az univerzum közepébe visz és sokkal de sokkal több vagy, mint amennyit itt látni lehet belőled, s ez bizonyossá válik benned, hogy több vagy, mint csak fizikai test…

Nem tudom mit írjak még… Mert kevés rá a szó!!! Korábban is átéltem már hasonlót, de ennyire „átmelengető”, átsugárzó, tiszta fénnyel feltöltő módon még sosem…

Van isten, ez biztos, mert időről időre kapok róla megerősítést. És mindig segít. De nem anyagiakban. Vagyis nem elsősorban úgy. Hanem lelki megerősítésben. Hogy aztán megtaláljuk azokat az utakat, amelyek meghozzák nekünk az anyagi bőséget is. Hát így!”

Melengető szeretettel:
Kátai Piroska

2016. február 4.