TÁPLÁLKOZZ ÚGY, AHOGY LÉLEGZEL!

(Részlet Vlagyimir Megre: Az Élet Energiája című könyvéből, 70-80 old.)

Az eredeti források embereinek az életmódja a maiakétól különbözött. Ők a természetet nem csak ismerték, hanem irányították is. A természet hangjain keresztül, az égitestek fényének az ereje által tudták használni a Világegyetem adatbázisát. Nem csak ésszel fogadtak információkat, hanem érzések által is. Gondolatuk sebessége többszörösen túlszárnyalta a gondolatok mai sebességét.

A papság már régen megértette, hogy az emberiség fölött csak abban az esetben tudnak teljhatalmat gyakorolni, ha képesek lesznek jelentősen gyorsabban gondolkodni, mint a többi ember. De hogyan lehet ezt megvalósítani? Az ősi papok egyike a főpappal folytatott beszélgetés során ezt mondta:
– Nem tudjuk úgy felgyorsítani gondolatunkat, hogy az összes többi ember fölött elegendő fölényre tegyünk szert. De bizonyos speciális intézkedésekkel le tudjuk lassítani az egész emberiség gondolkodását.
– Azt mondtad, az egész emberiségét, tehát a sajátunkat is? – kérdezett vissza a főpap.
– Igen, végeredményben, igen – a sajátunkat is, de jóval kisebb mértékben. A különbség óriási lesz. A fölény a mi oldalunkon áll majd.
– Ha te ezt nekem elmondtad, akkor ez azt jelenti, hogy megtaláltad a módot, hogyan lehet lelassítani az egész emberiség gondolkodását. Beszélj róla!
– Nagyon egyszerű. El kell titkolni az emberek elől a létező Isteni táplálkozás módját. Rá kell venni őket arra, hogy ne olyan táplálékot fogyasszanak, mely gyorsítja, hanem olyat, amely lassítja gondolkodásukat. Ez a legfontosabb feltétel. A továbbiakban beindul egy láncreakció. A gondolkodás hanyatlása rengeteg tényezőt von maga után, amelyek hatással lesznek a gondolat sebességére. Az emberek, mindenki – hozzánk képest – nem lesz teljes értékű.
– Hogyan lehet eltitkolni azt, amit Isten mindenkinek megadott?
– Ki kell hirdetni, hogy hálásaknak kell lennünk Istennek azért, amit adott.
– Értem. Fura egy dolgot ötlöttél ki, de nem megvalósíthatatlan. Az emberek elfogadják, hogy hálálkodjanak Istennek, és nem is fognak benne semmi rosszat találni. Mi majd kitalálunk hozzá rítusokat, szertartásokat, melyek elvezetik őket Isten közvetlen teremtményeitől… Azt gondolják majd, hogy Istennek adnak hálát. De minél több időt fognak vesztegetni a hálálkodásra az általunk kigondolt bálványok köré gyülekezve, annál kevésbé lesznek kapcsolatban az Isten által teremtett alkotásokkal. Annál jobban fognak távolodni a közvetlenül Istentől származó információktól. Tőlünk származó információkat fognak kapni, de azt fogják majd gondolni, hogy Isten akarta így. Gondolatuk téves úton fog járni. Mi fogjuk téves útra vezetni azokat.

***

Teltek-múltak az évszázadok és az emberek egyre több időt vesztegettek a rítusokra, szertartásokra – amelyeket a papok találtak ki – s közben azt gondolták, hogy Istennek adnak így tiszteletet. Azonban egyre kevesebbet társalogtak a Teremtő közvetlen alkotásaival, s ennek következtében nem tudták fogadni a kozmikus információk teljességét. Az Ő információit. Istennek fájdalmat és szenvedést okoztak, de úgy vélték, hogy éppen így szereznek Néki örömöt.

Ebben az időben kezdték a papok tanítani az embereket arra, hogy milyen táplálékot kell előnyben részesíteniük. Ezalatt azonban a táplálkozásról titkos tudományt hoztak létre. Erre a papoknak azért volt szükségük, hogy agyukat, szellemüket, fizikai állapotukat, s következésképpen elméjüket, gondolkodásukat is a többi emberhez képest munkaképesebb állapotban tudják fönntartani.
Ekképpen az embereknek azt tanácsolták, hogy termesszenek bizonyos növényeket, de közben ők maguk másokat fogyasztottak. Pontosabban mondva, sokkal többfélét, mint mások. Megkezdődött az emberiség tudatának a hanyatlása.

Az ember megismerte a test és a szellem betegségeit. Az emberek intuitív módon érezték, milyen jelentősége van a táplálkozásnak és az évezredek folyamán igyekeztek megoldani ezt a kérdést.
Bölcsek bukkantak fel, akik arról iparkodtak tanácsokat adni, milyen termékek a leghasznosabbak.
Temérdek tan született a táplálkozásról. E kérdést nem mellőzte sem a Biblia, sem a Korán, amelyeket ismersz…

***

Az évezredek folyamán különböző könyvek íródtak. Ezek azt tanácsolják az embereknek, hogy táplálékul mit és hogyan fogyasszanak, hogy egészségesek legyenek. De egyetlen könyvben sem, egyetlen bölcsnek sem, sőt az összes tudósnak együttvéve sem sikerült teljes egészében megvilágítani ezt a kérdést. Ennek bizonyítékául szolgál az emberi test és szellem egyre sokasodó betegsége.

Rengeteg olyan könyv kezdett megjelenni, amely azt tanácsolja, hogyan kell a betegségeket gyógyítani. Ennek ma már tudománya is létezik: az orvostudomány. Neked azt mondják, hogy az orvostudomány folyamatosan tökéletesedik. Ugyanakkor azonban te magad is láthatod, hogy
a beteg emberek száma egyre növekszik. S ha már az orvostudomány tökéletesedik, ő maga mit
tökéletesít? Az eredmény önmagáért beszél: a betegségeket.
Látom, hogy furának tűnik e következtetés. De csak gondolkodj el te magad azon, hogy vajon a természetes körülmények között élő állatok tömege miért nem beteg, de a magát magasan fejlett lénynek tituláló ember, saját betegségeivel miért nem tud mit kezdeni!

Tudományotok, mely gyógyításra hivatott, létezése egész ideje alatt egyetlen egyszer sem, még csak nem is érintette az összes betegség eredendő okát. Figyelmét mindig csak a következményeknek szentelte. A betegnek, természetesen, szüksége van orvosokra. De a világ jelenlegi felépítésének feltételei között az orvosoknak nem kisebb mértékben van
szükségük a beteg emberekre…

A gondolkodás gyorsasága viszont még a papoknál is lelassult. Igaz, nem annyira, mint az összes többi embernél, ennek ellenére mégis lassult. E jelenség leginkább a papokat aggasztotta. Egyre több figyelmet szenteltek az Isteni táplálkozás titkainak, mégsem tudták megfejteni azokat.
A papok egyike, akinek parancsban lett kiadva, hogy a táplálkozás tudományával foglalkozzon, lehet, tudatosított valamit. Ezt fel is írta a titkos földalatti helység falára, ahová belépése néhány főpapon kívül nem volt senki másnak. A falra ezt írta: „Táplálkozz úgy, ahogy lélegzel”.

Amikor az öreg pap felírta a mondat utolsó betűjét, jobban mondva, utolsó betűjét be sem fejezte, meghalt. Nem volt ideje felfedni e mondat értelmét sem saját utódjának, sem a többi papnak. A papok a rákövetkező évezredek folyamán nagy szorgalommal egyre azon fáradoztak, hogy megfejtsék a titokzatos mondatot: „Táplálkozz úgy, ahogy lélegzel”. Attól tartottak ugyanis, hogy a mondatról tudomást szerez még valaki más is, és a titkot esetleg korábban tudja megfejteni, mint ők maguk. Kitörölték, kivésték templomuk falából a mondatot. Szájhagyomány által azonban továbbadták utódaiknak annak reményében, hogy valaki a jövőben megfejti azt.

Mindhiába!

A táplálkozás témájával az évezredek folyamán az uralkodók oldalán álló csillagértelmezők, kuruzslók és bölcselők foglalkoztak. A talány megfejtésére senki sem volt képes. Ha az uralkodók bölcsei valamelyikének sikerült volna megértenie, hogyan kell az embernek táplálkoznia, akkor
az uralkodók, akik a legerősebbnek tartották magukat, nem lettek volna többé betegek, életkoruk meghosszabbodott volna. Ha a földi uralkodók valamelyike tudta volna, mit kell táplálékul fogyasztania, akkor egyeduralkodóvá válhatott volna a Földön. Gondolkodása gyorsaságával megelőzhette volna a papokat.De a Föld minden uralkodója beteg, és meg is hal. Életkoruk nem hosszabb, mint az egyszerű embereké, jóllehet oldalukon ott állnak a legjobb gyógyítók és bölcsek.

Az emberi társadalom hanyatlása folytatódik. Anasztázia – csak úgy mellékesen – neked is elmondta ezt a mondatot: „Táplálkozz úgy, ahogy lélegzel!” Te pedig közzétetted a könyvedben. Az adott szövegkörnyezetben jelentetted meg és nem tulajdonítottál neki semmilyen fontosságot.

De a papok számára, akik ma élnek, e mondat nyilvánosságra hozatala, mely templomuk falából több mint ötezer évvel ezelőtt ki lett vésve, erős felindulásra adott okot. Többször figyelmesen átolvasták az Anasztázia kijelentéseit tartalmazó könyveket és megértették: Anasztázia nem csupán ismeri e mondatot, hanem ő teljes egészében bírja is az Isteni táplálkozás tudását. Az az ember, aki e tudás birtokában van, gondolkodásában természetesen jelentősen túlszárnyalja az összes pap
gondolkodásbeli gyorsaságát együttvéve, következésképpen képes lesz irányítani az egész emberiséget, a papokat is beleértve.

AHHOZ AZONBAN, HOGY AZ EMBER IRÁNYÍTANI TUDJON, AZ INFORMÁCIÓT EL KELL REJTENIE, DE ANASZTÁZIA – ÉPPEN ELLENKEZŐLEG – MINDENKI ELŐTT FELTÁRJA AZT.

Ez azt jelenti, hogy FELSZABADÍTJA az embereket a papok rájuk gyakorolt hatása alól, ennek következtében közelebb viszi az embereket az Isten gondolataival való közvetlen kapcsolat felé.
Ezt akkor értették meg, amikor látták, hogyan hinti szét Anasztázia egyéb mondatai között az Ádám táplálkozásáról szóló információt. Te Anasztázia szavait az eredeti források embereinek táplálkozásáról a „Teremtés” című könyvedben közölted:

– Körülötte temérdek különböző ízű mindenféle gyümölcs termett, de bogyók is és fogyasztásra alkalmas növények. Az első napokban Ádám nem érezte, hogy éhes. Éhségét a levegő teljesen
kielégítette.
Az a levegő, amit az ember manapság lélegzik, bizony valóban nem lakat jól senkit. Manapság a levegő halott és részben káros is a test, de a lélek számára is. Azt már mondtad, hogy a mondás
is azt tartja, hogy a levegő senkit sem lakat jól, de van egy másik mondás is: „Csak levegő volt ételem.” Ez a közmondás viszont azért létezik, mert a kezdet kezdetén így volt az ember rendelkezésére bocsátva. Adám a kertek legpompásabbikában született és a levegőben, amely őt ott akkor körülvette, nem volt egyetlenegy kárt okozó porszemecske sem. Abban a levegőben virágpor és a legtisztább harmatcseppek szálltak.
– Virágpor? Milyen?
– A virágok és a növények hímpora, a fákról, a gyümölcsökből terjedő éter. Azokról, amelyek ott voltak körülötte, de azokról is, amelyek távol voltak tőle, ám a szellő szárnyán eljutottak hozzá. Akkorában semmi sem vonta el az ember figyelmét nagy feladatától, még az étel megszerzésének a gondjai sem. Minden, ami körülötte volt, a levegő segítségével táplálta. A Teremtő már a kezdet kezdetén úgy rendezte el, hogy minden, ami a Földön élt, túláradó Szeretetben az embert igyekezett szolgálni, hiszen akkor még a levegő, a víz, a szellő éltető, tápláló volt…

Természetesen az Isteni ősforrások embereinek az étrendjében nem csupán az élő és tápláló levegő volt, sokkal több más egyebet is használtak, de testüket és lelküket jelentős mértékben éppen a levegő és a víz éltette. Leírtad Anasztázia szavait a táplálkozásról, és a papok elhűltek a csodálkozástól: hogyhogy ez az egyszerű igazság nekik nem jutott eszükbe. S megértették, miért nem.

Ők templomaikba vonultak vissza, nem lélegezhették azt a levegőt, melyet virágpor dúsított. Rítusaikra embereket toborozva, ahol a tömeg csak port kavart föl, csak saját kitalációik porát lélegezhették.
A papok megértették a táplálkozás jelentőségét: étrendjük sok gyógynövény főzetét, számtalan különböző zöldséget és gyümölcsöt tartalmazott. Nagy jelentőséget tulajdonítottak többek között a cédrusból készült olajnak, amelyet szolgáik távoli helyekről szereztek be. Étrendjükben jelen volt mindig a méz, a virágpor, amelyet a méhek gyűjtenek. Ám Anasztázia rámutatott, hogy ez mérhetetlenül elégtelen volt. Ez másféle virágpor volt. A méhek által begyűjtött és a lépsejtekbe elraktározott virágpor természetesen nem kis haszonnal járt, mégis jelentősen különbözött
azon virágpor sokrétűségétől, amely a családi tér levegőjében található.
Hiszen a méhek viszonylag nem nagy mennyiségű virágból gyűjtik a virágport. A levegőben azonban megtalálható a családi birtok virágaiból származó hímpor teljes skálája és ez a méhek által begyűjtöttől lágyságával és az ember szervezetébe való felszívódás gyorsaságával különbözik.
A levegőben található virágpor élő volt, megtermékenyítésre alkalmas. Minden egyes lélegzetvételkor behatolt az emberbe és felolvadt benne, táplálta testét is, agyát is.

Amikor a papok látták, hogy Anasztázia birtokokról beszél, egy hektárnyi földről minden egyes család részére, megértették: Anasztázia az embereket az eredeti források életmódjához vezeti vissza. Hirtelen ráébredtek, hogy a családi birtokok nem csak anyagi jólétet képesek az embereknek biztosítani, hanem még valami mást is, ami még ennél is fontosabb. Annak
a függvényében, amit Anasztázia mondott, az emberek képesek olyan saját teret kialakítani, amely táplálja testüket, lelküket és szellemüket. Minden embernek megmutatja az Isteni Világegyetem szerkezetének igazságait.

Már érik az az állapot, amikor az emberiség ugyanazon időben két világban lehet egyszerre jelen. Lehetősége lesz használni úgy a technokrata, a mesterséges világ vívmányait, miként az Isteni eredeti forrásokét is. Összehasonlítva a két világot, nem csak hallomásból kapott információk
alapján, hanem saját személyes tapasztalatok alapján, saját benső hozzáállásukból kiindulva, az emberek maguk dönthetnek és választhatnak, vagy létrehozhatnak egy új világot. Megalkothatják saját gyönyörű Isteni jövendőjüket.

Anasztázia nem csupán az Isteni táplálkozás jelentőségét mutatta meg az embereknek, de azt is, hogyan lehet azt elérni. Az ő „Családi Birtokai”…

Csak képzeld el, Vlagyimir, reggel van! Hajnalban ébredt a birtok tulajdonosa és kilépett házából családi birtoka kertjébe, amelyben több mint háromszáz különböző, számára fontos növény nőtt.
Szokásává vált, hogy minden reggel körbejárja az általa bírt térséget.
Ment az ösvényen, és szemét gyönyörködtette a növények, a fák és a virágok élő sokasága. Folyamatosan, változatlanul örvendeztette, kellemes és pozitív érzéseket ajándékozott neki.

Semmi sem tudott nagyobb emocionális töltést, több energiát adni, mint családjának, nemzetségének élő tere.
Sok-sok korszak tűnt már tova. Az emberiség figyelmét minden korszakban számtalan érték kötötte le. Az ember örvendezett a nagyobb háznak, az új ruhának, egy új autónak, vagy valamilyen másféle tárgynak. Örült a pénznek és saját társadalmi pozíciójának. De mindezek az örömök feltételesek és mulandóak. Megelégedettséget és örömöt csak a kezdetben hoznak, rövid idő múltán elszürkülnek, kezdenek gondot okozni, sőt, olykor még bosszúságot is.

A ház, mely minden percben öregszik és málladozik, felújítást igényel. A gépkocsi szintén javításra szorul. A ruha is elhasználódik.
Az ember ösztönösen mindig is érezte igaz szépségét, tökéletességét annak, ami örök, ezért még a királynak is, ki fényűzésben élt, palotákat birtokolt, mindig szüksége volt kertre. Ez olyan igazság, amely az ember Földön való életének évmilliói alatt rendíthetetlenül fönnmaradt. Igazi élvezeteket és megelégedettséget az ember csak saját „családi terében” tud nyerni.

Családi birtokán sétálgatott reggelente az ember és örült neki, üdvözölte őt e térség minden egyes növénykéje. Az ő kertje nem ment tönkre, hanem virágzott, növekedett az örömteli élet minden egyes perce által. Értette, tudta, hogy az általa létrehozott program, az általa kiválasztott és saját kezével kiültetett fák, bokrok, gyümölcstermő növények nem pusztulnak el, hanem élni fognak örökké. Örökké tudnak majd élni, ha ő, az ember, nem gondol mást.

Családi birtokán sétálgatott reggelente az ember, magába szívta levegőjét és minden lélegzetvétellel parányi, láthatatlan részecskék – a növények virágpora hatolt belé.
Tele volt velük a levegő, a virágok pora élt, testébe hatolt, maradéktalanul felszívódott benne, éltette mindennel, mi számára nélkülözhetetlen volt. Nem csupán az ember testét éltette a családi birtok levegője. Szellemét táplálta éterrel és gyorsította gondolatát.

Családi birtokán sétálgatott reggelente az ember, hirtelen megállt, a málnabokorról letépett három málnaszemet és megette. Miért állt meg éppen e málnabokor mellett? Miért éppen három málnaszemet tépett le? Milyen okos könyvben olvasta, hogy éppen ma reggel kell feltétlenül
három szem málnát elfogyasztania? S a málnára ténylegesen is szüksége volt. Szüksége,
méghozzá éppen azon a napon, abban a percben és éppen abban a mennyiségben. Majd tett még néhány lépést, lehajlott és megszagolt egy virágot. Miért tette? Ki súgta meg neki, hogy éppen annak a virágnak az illatát-éterét kell magába szippantania? Majd ment tovább és levett egy…

Családi birtokán sétálgatott reggelente az ember. Mosolygott, gondolkodott magában és ugyanakkor jóllakott birtoka terméseivel, nem gondolt rájuk, csak érezte őket.

AZ EMBER ÚGY TÁPLÁLKOZOTT, AHOGY LÉLEGZETT.