Álom és tanulás

“Nem az a lényeg, hogy mennyit, hány órát pihensz, hanem az, hogy azt hogyan töltöd el. Mennyire vagy képes ellazulni, elengedni minden félelmet, hiszen hogyha rémálmok gyötörnek, napközben megélt félelmek ülik dáridójukat rajtad éjszaka, fáradtabban ébredsz, mint ahogy lefeküdtél. Fontos tehát, hogy kipihenten, félretéve a napi gondokat nyűgöket tudjatok lefeküdni. Mindig ajánljuk a meditáció szerepét. Akár öt perc, akár egy félóra, nyugalomban, csöndben eltöltve…

Tiszteljétek a pihenést, használjátok azt jól fel… Hagyjátok, hogy a test egy nyelvet használjon.

Az álom a tudatalattival való érintkezésnek egy csodálatos lehetősége. Az ember ugyanis, alacsony fejlettségi szintjén, az első pillanattól az utolsóig lefoglalja magát gondolatokkal. Nem hagy teret arra, hogy máshonnan kapott információt, üzenetet, sugalmazást megfejthessen, megélhessen. Mintha egy börtönbe tenné be magát, ahová senki nem jöhet be, még látogatni se. Csakhogy ennek a börtönnek az ajtaját nyitva hagyja éjszakára. S az a mindenféle szellemlény beáramlik.

Fontos tudnotok, hogy az álom nem egy szinten zajlik. Ne képzeljétek el lineárisan. Bár sokan, tudósaitok is, pszichológusaitok is egyfajta lineáris megközelítést szeretnének használni, s arról beszélnek, hogy csak az elfojtott vágyak térnek vissza hozzátok, vagy a félelmeitek, de ennél sokkal-sokkal többről van szó. Most a rövidség kedvéért azt mondjuk nektek, hogy az álom világába lépve olyan tapasztalatokat gyűjtötök, amelyeket nem engedtek meg magatoknak a nappali tapasztalatok szerzése közben. Ezeket a tapasztalatokat, így vagy úgy, tudatalattitok pótolja nektek.

Ma még életed legtöbb döntését tudat alatt hozod meg. Nem is tudsz róla. Tudatosan mondod, hát én nem is tudtam… Megtörténik veletek az élet és ti csodálkoztok: ez meg honnan jött? Pedig tudjátok már, hogy minden fázisát ti teremtitek az életeteknek, Ezt ti teremtettétek, csak még nem ismeritek önmagatokat annyira, hogy felismerjétek, hogy fel tudjátok fogni, hogy miért teremtettétek ezt vagy azt az epizódját az életeteknek. Az álom egyfajta lehetőség arra, hogy ez a két szinted érintkezhessen egymással.

Az álom egy nyelv. S miképpen testetek használja a fáradtság nyelvét, vagy a betegség nyelvét, mind erősebb és erősebb szavakat használva, átvitt értelemben véve, hogy megértsétek tudataitokkal, hogy mit üzen a testetek. Ugyanígy az álom is néha olyan erős üzeneteket küld, ami szó szerint kiráz titeket az álmotokól. Éjszaka közepén izzadva ébredtek föl, Ez az álmoknak egy nagyon szélsőséges formája, ami már szinte megráz, fölráz téged, mint egy betegség, hogy nem enged továbbmenni.

De ilyenkor ünnepeljetek. Ez nem prófécia a jövőtökről, vagy a jelenetekről… Ez azt jelenti, hogy tudat alatt olyan mélyen elnyomtatok már dolgokat, hogy a tudás ki akar szabadulni, a felszínre akar jönni, s ilyenkor a legjobban teszitek, ha följegyzitek magatoknak, vagy emlékeztek rá, vagy megpróbáljátok még ott melegében megérteni miért vagy mit üzent ez az álom.

Ugyanilyen fontosak a visszatérő álmok. Ha van olyan része az álmodnak, amelyet tudsz hogy visszatér, hiszen már akár évtizedekkel korábban is ezt álmodtad, ezek mind azok a témák, amikkel rég nem foglalkoztál. Ennyire fontosak számodra.

A három, ami ugyanilyen fontos, hogy nagyon sok mindent meg is oldotok az álmaitokban. Ezek akár a tudatotok szintjére sem jutnak el. Csak megértőbbek lesztek, nem tudjátok miért de úgy érzitek más emberként ébredtek fel, ezekből az álmokból. Meg tudtok oldani olyan dolgokat, melyeknek el sem kell jutnia a tudatotok szintjére.

És négy: Van, amikora szellemvilág maga, egy rajtatok kívülálló, tehát a tudatotok és tudatalattitokon kivülálló személyiség avatkozik be és kaptok sugalmat, A Bibiliából is tudhatjátok, számtalan ilyen történt, bár ezt a Biblia mindig álomként fordítja le, mint hogyha éjszaka álmodták volna, de ezeket nyugodtan vízióként is érthetitek, értelmezehetitek. Kis gyakorlással ti is mindannyian ébren álmodhattok, víziókat láthattok.

Ez tehát az a szint, amikor be tudjátok engedni a szellemvilág üzeneteit.

Fontos tudnotok, hogy nem vagytok kiszolgáltatva az álmaitoknak. Ti magatok tudatosan, némi gyakorlással beléphettek a saját álmaitokba, azokat akár meg is változtathatjátok. De még fontosabb az, hogy tudatosítsátok lefekvés előtt és álom közben, hogy én most mindezt álmodom, és szeretném megérteni. Kérdéseket tehettek fel az álom közben, és válaszokat kaphattok. Mint egyfajta mélymeditációs gyakorlatként nyugodtan végezzétek el. Kezdjetek el álmaitokban beszélgetni, tudáshoz hozzájutni, észre fogjátok venni, hogy legalább annyit, ha nem többet tanultok álomban, mint ébren.

Fontos, hogy megtanuljatok multidimenzionálisan gondolkodni. A pihenésre még szükségetek van, s az álomvilágra még szükségetek van. Ha majd annyira tudatosak lesztek, hogy egyfajta rezgő membránként mindent meg tudtok érezni a külvilágból, már nem lesz szükségetek erre a mankóra. Hogy egyfajta kikapcsolt tudatállapotban tudjatok információkat fogadni. Most azonban még szükség van erre, és ne is sajnáljátok ezt. Pihenjetek éppolyan örömmel, mint amilyen örömmel kirándultatok aznap. Mind a kettőre szükség van.

A harcművészetekben, mind-mind, akármilyen kultúrában is fogant meg, minden harcművészet tud erről az aktív és passzív fázisról. Az aktív fázis az, amikor kilépsz, amikor ütsz, a passzív fázis az, amikor várod a külvilág reakcióját, az ellenfeled reakcióját. A szamurájok külön figyeltek erre az oldás pillanatára, a lesujtás előtti pillanatra, hogy végtelen nyugalom és oldás legyen bennük, mert annál jobban tudtak koncentrálni az ütésre.

Pontosan így van szükségeket az alvás kipihentségére. Pihenjétek ki magatokat!”

 

Kryon közvetítés, 2015. november 27-én.

Lejegyezte: Kátai Piroska, 2016. január 3-án